Borsa Brown: A maffia gyermekei

Borsa Brown regényeivel kapcsolatban még mindig szélsőségesek az érzéseim. Egyes regényeit egyszerűen imádom, néhányukat pedig nem annyira. Ezért válik számomra már ez egyfajta orosz ruletté. De mivel számos regénye megmelengette már a szívemet (Az Arab szeretője, Az Arab lánya második kötete), ezért időnként előkapom egy-egy regényét, hátha ismét levesz a lábamról. Ezúttal A maffia ágyában trilógia lezáró (nosztalgiázó) novelláját vettem elő, A maffia gyermekeit, mely a trilógia után 6 évvel játszódik.

Ez a novella sem rendelkezik nagy cselekményszállal, 16 oldalban ez képtelenség is lenne, ez valóban egyfajta nosztalgia volt csupán a trilógiára nézve, és egészen biztos vagyok benne, hogy minden Borsa Brown és A maffia ágyában rajongó imádni fogja.

Suzanne és Massimo életét 6 évvel később két kis csöppség festi színessé, a belevaló kicsi Bibiana és a rengeteget síró pöttöm Viviana. Egy olasz családi idillképet kapunk, aminek elején Massimo már ideges a kis Bibiana lovaglása miatt.

A maffia ágyában sorozat egyáltalán nem volt a kedvencem, de azt kell, hogy mondjam, ez a kis novella jobban tetszett, mint bármelyik kötete a trilógiának. Tudom is, hogy miért. Borsa Brown nagyon aranyosan és szívet melengetően tudja ábrázolni az apai szeretetet, ezt már Az Arab sorozatban is szerettem, ez a novella pedig pontosan erre épül. Bibiana és Massimo kapcsolata még érdekelt is volna tovább.

Érdekesnek tartom az utolsó pár oldalt is, ami egy negatív karakterből vált pozitív karakter nézete, még elő sem fordult, hogy a trilógiában betekintést nyerhettünk a gondolataiba (ha jól emlékszem), váratlan volt, de az a pár oldal is érzelmekkel teli.

Összességében tehát ezzel a novellával egy nagyon pozitív utolsó benyomással zárhatom ezt a trilógiát, aminek felettébb örülök. Bibiana felülmúlhatatlan kiscsaj.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia gyermekei

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Bibiana

Sorozat: A maffia ágyában 1.) A maffia ágyában 2.) A maffia ölelésében 3.) A maffia szívében #A maffia gyermekei

Megjelent: 2017

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 16

Eredeti cím: -

Műfaj: erotikus, novella, romantikus

Tovább...

Sara Shepard: Hazug csajok társasága

Istenem, hogy én milyen régóta szemezgetek már a Hazug csajok társasága sorozattal... Természetesen elsősorban a filmsorozatról beszélek, a regények sosem vonzottak, de mikor kiderült, hogy a Könyvmolyképző a szárnyai alá veszi a sorozatot, úgy döntöttem, hogy akkor mégis a regénysorozattal kezdem.

Mivel a körülöttem lévők nézik a sorozatot, az alapszituációval tisztában voltam, de korántsem állítottam nagy elvárásokat a regény vagy a sorozat irányába, egy egyszerű tinis kriminek tűnt, semmi különösnek.

Lehet, hogy azért, mert alacsonyra tettem a lécet, lehet, hogy azért, mert egyszerűen alábecsültem az egészet... de ez nekem tetszett. Nagyon is. Nem is vártam tőle sok mélységet, vagy akármi, egy egyszerű tinis krimit vártam, az is, és annak tökéletes. Egy tökéletes délutánra remek olvasmány, szinte alig tudtam letenni.

Féltem attól, hogy irritálni fognak a karakterek, mivel egy középiskolai "lánybandáról" beszélünk, ahol tényleg mindenféle személyiség megjelenhet, féltem attól, hogy feltűnik a tipikus bullying jelenség, mert azt mindig is nehezen vette be a gyomrom. Az elkényeztetett és hisztis tinik helyett, komoly problémákkal és stabil személyiségekkel rendelkező karaktereket kaptam, akikkel simán tudtam azonosulni, egyikük sem idegesített (oké, időnként valamelyik igen), de szinte élvezetes volt egyenként olvasni a fejezeteiket, mindig úgy fejeződött be egy-egy chapter, hogy vártam annak a bizonyos lánynak a következő fejezetét.

Négy egykori barátnőről szól a történet, akik egy ötfős lánybanda tagjai voltak. Az ilyesfajta lánybandákról elmondható, hogy általában van egy központi személyiség, aki mindenkivel kijön, összeköti a többieket, ő a középpontja az egész csoportnak, belőle indul ki minden. Ez a lány Alison volt. Alison mind a négy lánnyal szoros kapcsolatot ápolt, ők így öten: Alison, Hanna, Spencer, Emily és Aria egy igen különleges csapatot alkottak.

Ám mi történik, amikor ez a központi személy hirtelen eltűnik és még a hatóságok sem találják meg évekig? A csapat felbomlik. Az évek elteltével mind megváltoznak, ám egyszer csak az ajtón kopogtat a múlt és visszahozza Alison szellemét. Egy titokzatos A. üzeneteket küld a négy lágynak, melyben vagy fenyegeti őket, vagy régi titkokat emleget fel, melyeket csak Alison tudhatott. Alison ugyanis nagyon sok titkot tudott mindegyik lányról... Mi lesz ha ezek kiderülnek? Tényleg Alison A.? Vagy valaki szórakozik? De hát csak Alison tudja a titkokat...

Nagyon tetszik ez a koncepció. Nagyon rejtélyes, furdal a kíváncsiság, ki is áll a háttérben, de persze ez majd csak jó sokára fog kiderülni, én pedig nem is tudom, mit kezdjek magammal addig... Az első köteten érződött, hogy ez egy egyszerű bevezetés ebbe a tinis thrillerbe, szépen megismerjük a négy főszereplő életét, vívódásait és problémáit, eközben pedig szépen lassan feltűnik A., ami által megismerhetjük a lányok titkait és hibáit. Tetszik, hogy egyik főszereplő sem tökéletes, nem velejéig jó, mindegyik lánynak megvan az a tulajdonsága, amitől nem nevezhetjük abszolút pozitív karakternek, mind igazi személyiségek hibákkal, rossz tulajdonságokkal, időnként borzalmas viselkedéssel, és még ennek ellenére is többnyire szimpatizálni lehet velük.

Aria felnőttesebb és érettebb gondolkodásmóddal rendelkezik, mint egy átlagos tinédzser. Komoly, a művészetek rajongója, sokáig kereste, ki is ő valójában, kísérletezett különböző stílusokkal, végül többé-kevésbé megtalálta saját magát Európában és lesújtja a gondolat, hogy vissza kell költözniük Amerikába, a régi városukba, Rosewellbe, ahol minden unalmas az európai élethez képest. Édesapja titkát tartva egyre inkább távolodik szüleitől, ám Ezra személyében szerelemre lel, ám ez a szerelem sem olyan egyszerű, mint amilyennek kéne lennie. Aria karakterét az egyedisége és érett gondolkodása miatt szerettem meg, néhány tulajdonságában kicsit magamra emlékeztet.

Hanna a régen elhízási problémákkal szenvedő lányka néhány (családi) megaláztatás után elkeseredett lépésre szánja magát, rendhagyó módon kezd el fogyókúrázni, végül sikerül is teljes mértékben maga mögött hagynia a plusz kilókat. A régen szerencsétlen túlsúlyos kislány egy csinos, ám zabolátlan, erkölcstelen cicává változott, akinek kleptomániás beütései és szeretethiányos problémái vannak. Hanna nem lopta be magát úgy a szívembe, volt valami a karakterében és a döntéseiben, ami ellenszenvet váltott ki bennem. Ettől függetlenül az ő karaktere is összetett és érdekes.

Emily a tökéletes lány, aki mindenhol segít, ahol kell, tökéletes jövő vár rá, tökéletes fiúja van, minden tökéletes, remek úszókarrier áll előtte, minden meg van írva. Aztán amikor Maya és családja beköltözik a szomszédba Alison régi házába, akkor sok mindent megkérdőjelez, amiket azelőtt természetesnek vett. Mi van, ha nem akar úszni? Mi van, ha ő más életet akar? Ha mással akar lenni? A családja nem feltétlenül támogatja az ötletet... meg egyéb dolgokat sem. Meddig kell megfelelni az elvárásoknak és mikor kell meglelnünk a saját személyiségünket, életutunkat és célunkat?

Spencer karaktere a másik, aki valamiért közel került a szívemhez. Szintén tökéletes család, egy tökéletes nővér, akinek folyton az árnyékában kell élnie. Melissa a család üdvöskéje, Spencer a fekete bárány, akik sosem fog tudni felnőni nővére dicsőségéhez, és még ha sikerül is, senki sem fogja értékelni, vagy egyáltalán észrevenni. Borzalmas érzés, amikor mindig csupán a második helyet töltöd be azok életében, akik mellett felnőttél, akiknek a családodnak kéne lenniük...

A négy lány ismét egymásra találása lassan történik meg, a könyv maga sem hosszú, a rövid fejezetek és izgalmas cselekmény gyorsan olvastatja magát és noha általában simán utána lehet gondolni a történéseknek és hamarabb rájövünk dolgokra, mint a főszereplők, mégis élvezetes kis olvasmány. Szórakoztató. Egyes momentumai egyenesen félelmetesek vagy kísértetiesek és a krimiszerű misztikus thriller hangulat mellett komoly társadalmi, családi, etnikai és lelki problémák is helyet kapnak a könyvben. Tökéletes egyveleg. Most már csak az a kérdés számomra, hogy merjek-e belevágni a sorozatba, vagy várjak még a regény további köteteire? Melyik legyen? Ez annyira nehéz döntés...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sara Shepard: Hazug csajok társasága

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Aria, Spencer

Sorozat: Hazug csajok társasága 1.) Hazug csajok társasága 2.) Hibátlanok

Megjelent: 2006

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 264

Eredeti cím: Pretty Little Liars

Műfaj: ifjúsági, krimi, romantikus, thriller

Tovább...

R. Kelényi Angelika: A porfészek

Az ártatlan című sorozat első kötete olyan szinten lopta be magát a szívembe, hogy eszméletlenül vártam a folytatást - ott is csücsül a polcomon - de mikor rájöttem, hogy készült egy nagyon pici előzmény szösszenet is, azt is meg kellett kaparintanom magamnak.

Az előzmény novella, A porfészek, olyannyira apró szösszenet, hogy valóban csak 16 röpke oldalból áll, ami nem ad sok lehetőséget arra, hogy főbb cselekményről beszélhessünk, önmagában még egy fejezetnek is aligha nevezhető dologról van szó, de úgy gondoltam, tökéletes ráhangolódás lesz a Bűnös örömök városához.

Hamar kiderült, hogy A porfészek betekintést ad Mariani gondolkodásmódjába, csak egy egészen picikét, a novella cselekménye pedig A grófnő árnyékában legeleje, amikor is Mariani először találkozik főhősnőnkkel, a novella vége pedig bevezet minket az első kötet bonyodalmába. Tehát lényegében semmi sem történik, a novella egyetlen jelentősége Mariani szemszöge, én részben örültem, hogy lehetőségünk nyílt megismerni a személyiségét, de 16 oldalban ez sem volt kivitelezhető, sőt, egy picit mintha ellenszenvesnek is éreztem volna a karakterét, holott A grófnő árnyékában kötetben imádtam. Nem teljesen tudom hova tenni magamban ezt az érzést, vagy hogy miért alakult ki bennem, de ez sem fog megállítani engem abban, hogy főhősnőnk szemein keresztül ismét megszeressem a második kötetben.

Mindezek felett, tökéletes ráhangolódás volt, mivel jó rég olvastam már az első kötetet, remek volt visszaemlékezni annak az első fejezeteire, újra megteremtette számomra a sorozat hangulatát, úgyhogy nemsokára folytatom is a Bűnös örömök városával.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

R. Kelényi Angelika: A porfészek

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Az ártatlan 1.) A grófnő árnyékában 2.) Bűnös örömök városa 3.) A párizsi nő #A porfészek #Az örökség

Megjelent: 2017

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 16

Eredeti cím: -

Műfaj: romantikus, történelmi

Tovább...

Róbert Katalin: Szelídítsd meg!

Istenem, hogy ezt mennyire szerettem! Ez egy igazi, fiataloknak szóló, elgondolkoztató és egyszerre szórakoztató kis történet, két egyszerű főszereplővel, akik a világgal szemben állnak, csöppet sem készen a nagybetűs életre, mégis hamarosan kilökve oda.

A borítóba egészen hamar beleszerettem, nemcsak a gyönyörűséges rókába és a narancs színekben pompázó lány arcába, hanem a borító tapintásába is, egyszerűen jó érzés kézbe venni.

Első pillantásra nagyon furcsának találtam az alapszituációt, felrémlett előttem A kisherceg, melynek pont a rókás jelenetét kellett elszavalnom alsós koromban, ezért élénken él az emlékezetemben. De hogy mégis hogyan ültethető át maga a kiserceg és a róka egy ifjúsági könyvecskébe, azt nehezen tudtam elképzelni.

A párhuzam nem erőteljes a két mű között, mégis érezhető, hogy van összefüggés. A megoldás nagyon egyszerű. Főhősünk vezetékneve Herczeg, mivel bátyja volt a Nagyherceg, így az ő beceneve a Kisherceg lett. Főhősnőnk neve pedig saját elhatározásából született, mivel nem szereti az eredeti nevét, haja színe és álla vonala pedig egy rókára emlékezetheti az embert, így hát Róka lett.

A történet maga egyszerű, mégis komoly kérdést vet fel mindössze két főszereplő válla fölött figyelve az eseményeket. A cselekmény sem hosszú, egy nap alatt kiolvasható, én mégis elnyújtottam az élményt, mert egyszerűen annyira szerettem olvasni, hogy nem akartam hamar letudni, időt akartam hagyni magamnak, hogy átgondoljak egyes dolgokat.

Róka karaktere nagyon közel került a szívemhez, bár nem feltétlenül általa szemlélhetjük ferde szemmel a felnőttek világát. Róka a dacos tinédzser, kinek szülei csúnya váláson estek át éppen, apja egy másik nővel költözött össze, Róka anyukájával költözésre kényszerült és még azokat a fránya hétvégéken, félszüneteket is az apjánál kell töltenie a másik nővel.

Róka a válások következtében megtört gyermek lelki világának tipikus megtestesülése, miután szülei inkább a veszekedéssel voltak elfoglalva, Rókával cseppet sem foglalkoztak, a lány szándékosan zülleni kezdett, hogy legalább észrevegyék, hogy létezik egy gyerekük is, de még így sem kaptak észbe a szülők, míg már késő volt. Egy borzalmasan sikerült koncert emléke még inkább eléri, hogy a lány felhúzzon maga köré egy falat, szarkasztikus és nyers személyiséget építsen fel magának és úgy egyenesen magasról tegyen az egész világra és ami a szívén az a száján. A szörnyű körülményektől független imádtam Róka stílusát, mert valahol közel áll az enyémhez, csak én kevésbé nyersen fejezem ki magam.

Kisherceg személyisége, ha lehet, még érdekesebb, mert általa betekintést nyerhetünk a tinédzserek küzdelmeibe a továbbtanulással kapcsolatban. A majdnem végzős fiú egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen a gimnázium után. Tökéletes barátnője és barátai körülállják, majdhogynem bárhová jelentkezhetne egyetemre, a szülei támogatják, csak döntené már el, mit szeretne... Minden tökéletesnek tűnik az életében, mégis ott van az a fránya motoszkáló érzés, hogy dönteni kell. Méghozzá hamarosan. Hogy én is mennyire utáltam ezt az érzést!

Miközben elfogad egy közmunkaként betudható feladatot - Róka korrepetálását, aki természetesen csak dacból írja egyesekre a dolgozatokat, nem azért nem korrepetálásra van szüksége - jelentkezik egy úgy programba is, melynek keretein belül különböző szakmámba nyerhet betekintést.

A regény egyik legérdekesebb jelenetei voltak ezek számomra. Kisherceg állhatatosan keresi élete útját. A jogásztól megkérdezi, boldog-e, a felnőtt nem érti a kérdést. A marketingestől megkérdi, szereti-e azt, amit csinál, változatosak-e a napjai, a marketinges betanult sablonnal felel. Az újságíró arra kéri Kisherceget, mondjon clickbait címeket, amikre ő rákattintana, miközben az általa írt cikknek semmi köze nincsen a címhez, hisz minden csak a kattintásról szól...

Mindenki elküldi Kisherceget, mert nem értik, mit akar. Boldog lenni? Változatos munkát? Érdekeset? Tökéletes torz tükröt mutat az egész a felnőttkorról és a felnőttek életéről a gyerekek szemszögéből nézve. A mai világban már senki sem azért tanul, azért menetel, hogy boldog legyen, hanem a pénzért, a sikerért és a hatalomért, ami valahol érthető is, mert ezek képezik a jómód alapjait, de vajon mikor veszíti el egy gyerek az álmodozási képességét és a boldogság iránti vágyát? Vajon mikor válik egy ambiciózus lélekből egy mókuskerékbe szorult felnőtt? És vajon miért?

És mikor a két egyéni sors találkozik, Kisherceg rájön, hogy egyáltalán nem a tökéletes barátnő és barátok a lényeg, hogy a sablonos kapcsolata semmit sem ér, miközben Rókával olyan jókat vitázik és beszélget... Mikor Róka rájön, hogy vannak dolgok a világon, amikre nem kell magasról tenni, amikkel törődni kell és le kell bontania a gondosan felépített falat, hogy beengedjen valami egészen értékeset... akkor egy olyan gyönyörű és szép kapcsolat születik a lapokon, amilyet bármilyen romantikus regény megirigyelhetne. Szép és végtelenül tiszta. Egyszerűen imádtam.

Még sosem volt szerencsém Róbert Katalin egyik regényéhez sem, de nagyon hamar belopta magát a szívembe, és ez a regény egyhamar nem is fog kiszabadulni onnan, mert még mindig itt motoszkál bennem Róka és Kisherceg. Még mindig...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kisherceg, Róka

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 272

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Borsa Brown: Az Arab fia

Hűha... Nagy elvárásokkal kezdtem bele a regénybe. (Bár nem teljesen tudom, hogy miért, mert már okozott csalódást a sorozat, de valószínűleg az lehetett ennek az oka, hogy az előző kötet annyira magával ragadott és annak az emléke élt az emlékezetemben.)

Muszáj őszintének lennem, mindig az vagyok, most is az leszek, természetesen ez egy szubjektív vélemény és senki nem sajnálja nálam jobban, hogy ez így van, de Az Arab fia nekem egy csalódás. Ismét.

Mivel a sorozat végéhez érkeztem, muszáj egy kis említést tennem az előző kötetekről, hogy teljes rálátást kaphassak/adhassak a sorozattal kapcsolatos véleményemről. Valamint, többnyire a sorozat egyes részeinek cselekményeire is ki fogok térni, vagyis, ha még nem olvastad a regényt, de majd szeretnéd, akkor nem ajánlom az értékelésem végigolvasását!

Az Arab számomra egy újfajta világ volt, mikor belekezdtem a nagy kíváncsiság miatt, és mert sokan ajánlották,  akkoriban még nem olvastam sok romantikus/erotikus regényt, sem akkor sem most nem volt nagy műfajom, ezért nyitottan fordultam felé, hátha megszeretem.

Azt hiszem, az első részben sok pozitívumot tudtam felsorolni, tetszett a benne megbújó humor, a szerelmi szál egyedisége, ám sok dolog nem tetszett, ami nem is a cselekményvezetésre vagy írásmódra vezethető vissza (azokkal nem is volt probléma), sokkal inkább maga a téma botránkoztatott meg, enyhén feminista énem ellenkezett ellene, azt hiszem, ezért nem nyert meg magának. Na, meg Gamalba sem szerettem bele.

Az Arab szeretője - ami igazából maga Az Arab, csak a szerelem női szemszögével megyünk végig ugyanazon a cselekményen - azonban nagyon kellemes csalódás volt, egyszerűen imádtam. Akkoriban nem voltam biztos benne, hogy a női szemszög miatt lehet-e ez, hiszen Gamalt teljesen máshogy ismerhettem meg Csilla, a szerelmes nő szemén keresztül, és ez a kép egy sokkal tiszteletreméltóbb férfit és édesapát mutatott, mint a "Gamal regény".

Ezután jött a mélyrepülés, a szinte imádott kötet után érkezett Az Arab lánya, amit végtelenül vártam, mire kiderült, hogy két kötetbe lett osztva, ami enyhén meg is zavart, hisz habár nem egyszerre jelentek meg, mégis egy kötetként emlegetik. Hát a kettő ég és föld számomra. Az Arab lánya első kötete egy az egyben Az Arab, vagyis az első kötet másolata, ami egyben úgymond meg is gyalázza Csilla emlékét Emese megjelenésével.

Anna természetesen nem volt előtérben, ez egyfajta megnyugtatásként jelenhetett meg a Gamal rajongóknak, nehogy "szerelmük" boldogtalanul maradjon. Bár számomra eddigre már Yasmin sokkal tiszteletreméltóbb anya lett bárkinél a sorozatban és én személy szerint Az Arab lánya első kötete helyett sokkal szívesen olvastam volna egy Az Arab felesége kötetet, amely azt mutatja be, hogy Yasmin miként éli meg Anna örökbefogadását. Sokkal nagyobb élmény lehetett volna számomra, szerintem imádtam volna.

Aztán érkezett a szerelem, Az Arab lánya második kötete, ami végre valóban Anna történetét meséli el. Istenem, de szerettem. El is rugaszkodtunk az erotikától, nem is ez volt a lényeg, ez csupán egy szerelmes regényre sikeredett, lehet ezért imádtam. Az újabb női szemszög ismét magával ragadott, a leginkább az fogott meg benne, ahogy Borsa Brown megalkotta ezt a családi kötődést, légkört és odaadást, ami Anna és Khalid között jött létre. Gyönyörű testvéri kötelék, egyszerűen imádtam olvasni. Khalid személyével kapcsolatban ekkor állítottam fel magas elvárásokat, mert Anna szemén keresztül ismét sokkal szeretetteljesebbnek tűnt a férfi főszereplő.

Aztán Az Arab fiában egy kicsit koppantam. A lelki szemeim előtt egy Gamalhoz hasonló fiút láttam, aki szerelembe esik, amely elé tán akadályok fognak ütközni, de végül mégis beteljesül, Anna pedig mindenben támogatni fogja. Hát... nem pont ez történt. Komolyan reménykedtem benne, hogy Leila lesz a szeretett nő, bár egy részem sejtette, hogy nem. Ezzel még nem is lett volna gond, de Khalid karaktere, döntései és gondolatai teljes mértékben szétzúzták reményeimet. Már-már visszasírtam Gamalt, pedig ő sem volt a szívem csücske...

Khalid személyében egy végtelenül gyerekes, bár önmagát nem gyerekesnek mondó, hibákat felhalmozó, kétségbeesett lépéseket tevő, idiótán viselkedő, képmutató és önző embert ismerhettem meg. Mindez a nőkkel való viszonyában mutatkozik meg. Természetesen számos jó tulajdonsága is van a karakternek, elsősorban az Anna és a családja iránti végtelen szeretete.

A regény elején úgy éreztem, én ezt is imádni fogom és nagyon igyekeztem fenntartani ezt a gondolatot. Úgy látszott, visszatért az első kötet könnyed humora, bár féltem kicsit, hogy egy Gamal hasonmást kapunk, szerencsére nem így volt - gondoltam még az elején. Amint felsejlett Leila, benne reménykedtem, de amint feltűnt Mona, még akkor is reménnyel telve olvastam tovább, sejtettem, hogy egy nehezebben megkapható szerelem lesz a középpontban, még tetszett is Mona stílusa, aki letöri a kis Khalid büszkeségét a határozottságával. Tetszett a koncepció.

Az egész helyzet akkor kezdett elromlani a szememben, amikor Mona visszautasította Khalidot. Khalid pedig, mint egy besértődött óvodás, fogta magát és elvette Leilát, második feleségnek pedig Thanát... Most komolyan? Miért? Erre fogja magát és úgy dönt, saját vállalkozást indít (szinte még gyerekként), aztán pedig magasról tesz rá, de azért elutazik Mersinbe és ha a két feleség, akiket semmibe vesz még nem volna elég, ott is eljátszadozik egy alkalmazottal... Ez annyira... Jaj.

A Natasa szál még aranyos is lehetett volna, komolyan. Felsejlett előttem a lehetőség, hogy Leila mellett Natasa lett volna az, aki megtöri a jeget és Khalid beleszeret, aranyos szócsatákkal, kedves jelenetekkel tarkítva az egészet, annyira kedves lehetett volna. Persze Mona és Thana nélkül, de így...

Kaptunk egy szerelmi... ötszöget? Melyben szerepel egy végtelenül önző és gyerekes hercegecske; egy mértéktelenül szerelmes és odaadó első feleség, aki lelkileg és szellemileg belerokkan az elutasításba (tényleg Leilát sajnáltam a legjobban a történetben); egy érdektelen, de próbálkozó második feleség; egy külsős, de aranyos és átlagos szállodai alkalmazott; és egy romlott, de jószívű nőszemély, aki főhősünk nagy szerelme. Ez nekem sok.

Egyszerűen képtelen vagyok felfogni ezt a fajta felelősségvállalási hiányt Khalid részéről, aki vígan játszadozik Natasával, míg a(z egyik!!!) felesége otthon az öngyilkosságig megy a miatta kialakult depresszió okán... Ami legalább egy kicsit észhez térítette Khalidot.

Leila mellett meg ott van egy bosszúból kötött házasság, Thana, aki igazából semmiről sem tehet, mégis megissza a levét. Mona is bosszút áll, persze... Mindenki bosszút áll... Gamal csak próbálja egyben tartani a dolgokat, szegényt komolyan visszasírtam, ő legalább törődött Yasminnal, szerette és tisztelte.

A katasztrofális szerelmi szálak, az árulások, a bosszúk, a kiborulások, a veszekedések... csak nekem jut eszembe minderről, hogy olyan volt az egész, mintha egy spanyol szappanoperát olvastam volna? Emellett a cselekményszál valahogy feleslegesen el lett nyújtva, ezáltal monotonná vált. Ez az egész haddelhadd bőven elfért volna 300 oldalban is.

A regény leginkább szeretett aspektusa még mindig Anna és Khalid gyönyörű kapcsolata, azt még itt is imádtam. Nem tudtam megunni, hogy Khalid folyton Anna után érdeklődött, gyémántjának hívta, imádta és óvta. Egyébként is gyengéim a testvéri szeretetet bemutató szálak, bármilyen műről is van szó. Az az egyik legtisztább, legerősebb és legcsodálatosabb kapcsolat a világon, Anna és Khalid kapcsolata tökéletesen reprezentálja is.

Ma is érdekesnek tartom, hogy a női szemszögeket imádtam, míg a férfi szemszögekkel gondjaim voltak. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a nők szemén keresztül ennyire más lenne a férfi? Ennyivel tisztább a lelke a nőknek (legalábbis Borsa Brown regényeiben), hogy átmossa a férfiak agymenéseit? A szerelmes nő és a szeretett testvér szemén át egészen más lenne a férfi lénye, vagy csak a szeretet másítja meg?

Ismét eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg velem van a gond. Egyébként is hullámzó a kapcsolatom az írónő regényeivel, de ebben a sorozatban ez főképp megmutatkozik. Higgyétek el, én magam sajnálom a legjobban, hogy nem tetszett. Rengeteg jó lehetőset tartogatott. Még én sem voltam felkészülve arra, hogy ezúttal egy teljes háremet kell nyomon követnem egyetlen igaz szerelem helyett. Annyira tökéletes lehetett volna, ha Khalid bár nem szereti Leilát, de elveszi, mert testvéreként tiszteli, eközben pedig fülig beleszeret valakibe és a végsőkig harcol érte, az a nő pedig meglágyítja a beképzelt felszínt és szerelmes férfit csinál Khalidból...

Azt hiszem, ezzel most búcsút is intek a sorozatnak, mely bizonyos kötetei feldühítettek, csalódtam bennük, de kettő oly erősen kiemelkedik köztük, hogy fontos helyet foglalnak el a szívemben. Nagyon örülök, hogy megismerhettem Annát és a Khaliddal való odaadó kapcsolatát. Azt hiszem, számomra ez a legszebb az egész sorozatban.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: Az Arab fia

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Anna

Sorozat: Az Arab 1.) Az Arab 2.) Az Arab szeretője 3.) Az Arab lánya (Első rész) 3.) Az Arab lánya (Második rész) 4.) Az Arab fia #Az Arab lánya (Harmadik rész) #A koronaherceg

Megjelent: 2017

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 598

Eredeti cím: -

Műfaj: erotikus, romantikus

Tovább...

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Rácz-Stefán Tibor egyetlen regényéhez sem volt még szerencsém, bár tudom, hogy nagy népszerűségnek örvendenek a magyar ifjúsági irodalmon belül, ezért végül úgy döntöttem, a Mikrofonpróbával kezdem.

Mit is mondhatnék? Már értem, miért is szeretik ennyien Rácz-Stefán Tibor regényeit, a Szállj a dallal! sorozatának első kötete engem is megnyert magának és felvetette bennem a kérdést, hogy vajon miért is nem olvastam már korábban az írótól?

A regény stílusa, a benne megbújó könyvek, filmek, zenék mind a mai fiatalságnak szólnak, mind aktuálisak, a főszereplők közöttünk járnak, problémáik és életük bár enyhén a szélsőségeket képviselik, mégis bemutatnak fontos és ma is jelenlévő gondokat a világban: kiközösítés, elszigetelődés, családi elfogadás, rasszizmus, árvaság, ítélkezés, homofóbia... és szerintem még sorolhatnám. Az író úgy mutatja be ezeket a problémákat, hogy igazán élő főszereplők köré fűzi őket, akikkel együtt gondolkodunk, együtt lélegzünk, már-már a csapat részeseként olvassuk a könyvet.

Ám a nehéz és komoly mondandók, társadalmi problémák köré egyfajta könnyed atmoszférát teremt, a súlyos társadalomkritika mellett helyet foglal a történetben a szoros baráti kötelékek kialakulása, a feltétel nélküli szeretet és bizalom, a lassan kialakuló szerelem... Így alkot egyfajta egyveleget a cselekmény, ami hol elfacsarja az ember szívét, hol megmelengeti azt.

A történet öt főszereplő körül csoportosul, akik nézőpontját nyomon követhetjük az egyes fejezetekben. Az olvasó úgy érezheti, közülük egyvalaki nagyon enyhén kiemelkedik, mintha az író kedvence lenne, ez nem más, mint Hanna, az igazi könyvmoly, aki inkább a könyvekben éli életét, mint a valóságban. Szülei tragikus módon meghaltak, ezért tanár bátyjával elköltözik egy kollégiummal rendelkező gimnáziumba, ahol bátyja állást szerez, Hanna pedig megismerkedik egy különösen színes társasággal.

Könnyen mondhatnám, hogy Hanna karakterében megtaláltam önmagamat, de ez nem igaz. Bár a könyvek imádata és a blogolás közös pontok, az ízlése mégis teljesen más, mint az enyém. Természetesen egy-két kivétellel mindegyik megemlített könyvet olvastam, amit Hanna is kézbe vett, imádtam azokat a címeket olvasni, amik az én gimis éveimet is végigkísérték és ott csücsülnek a polcomon.

Mindezek mellett Hanna karaktere nagyon ártatlan, egyszerű, mégis szeretnivaló, szerettem a fejezeteit. Hanna azt a típust képviseli, aki nem találja a helyét a világban, inkább a könyvekbe menekül, nehogy megint elveszítsen valakit, de az új gimnáziumban megpróbál kicsit élni is. Az újonnan megismert csapat pedig készséggel befogadja.

A csapat másik nőtagja Xiara, kinek szülei ázsiaiak, ő mégis vérbeli magyarnak érzi magát. A karaktere a rasszizmus problémájának bemutatására szolgál. Xiara kifelé mindig a tökéletességet mutatja, bár belül végtelenül dühös a szüleire, amiért magára hagyták és a nagymamája gondjaira bízták, holott ők is felnevelhették volna. A dac és düh keveredik a személyiségében, amit tökéletesen rejt magában, míg azt nem javasolják neki, hogy legyen őszinte, de a következményekkel senki sem szembesíti, az majd csak csőstül jön.

Xiara volt-barátja Máté, aki hivatalosan is elfoglalta a kedvenc karakterem címet. Máté sorsával kapcsolatban előtérbe kerül az alkoholizmus egy alkoholista szülő formájában, az elvesztett álmok, a keserűség, ami teljesen elárasztotta a fiút a veszteségek miatt, így hát mindenkit elmar maga mellől, kivéve a maroknyi barátait, akiket viszont foggal-körömmel védelmez. Nagyon szeretem az ilyen komplex és mély karaktereket, valahogy mindig megtalálom és kedvencemmé emelem őket. Ebbe az életbe sétál bele Hanna, akit eleinte szintén el akar marni a durva és bunkó stílusával, de a lány egyre fontosabb lesz neki.

Mint később kiderült, Áron és Dávid már főszereplői az író egy korábbi regényének, számomra mégsem volt zavaró, hogy most ismerkedtem meg velük először. Az ő párosuk behozza a regénybe a homoszexualitást, biszexualitást, homofóbiát, anorexiát, depressziót és egy iskolai lövöldözés emlékét is. Előkerül a "nem vagyok elég jó neked" téma, valamint a "nem tudok nélküle élni" krízis. Végtelenül érdekes és egy valóban problémákkal teli párosról beszélünk, akik igazi túlélők, ám vajon meddig tart ez a harc?

A témák színpalettája tehát tényleg elég tág, minden lehetséges társadalmi probléma felüti a fejét, van ami előtérbe kerül, van ami a háttérben bújik meg. Érezhetné az ember úgy, hogy minden bele lett sűrítve a regénybe, mégsem éreztem ezt, mert nagyon szépen kiegyensúlyozta az író ezt a rengeteg tragikus életet és sorsot.

Az öt tanuló közös célt talál, mikor kiderül, pénzhiány miatt bezárhat a hétvégi kollégium. Megkezdődik a harc, melyben nem csak barátságok szakadnak szét, de újak is kovácsolódnak, szerelmek hullanak darabjaira, vagy éppen virágoznak ki, a verseny napja, mellyel pénzt kereshetnek a sulinak, pedig csak közeledik.

Könnyen magával ragadott a történet, többnyire szerettem olvasni, érdekelt a vége, szinte nem is akartam, hogy befejeződjön a regény, mert nem akartam búcsút mondani a szereplőknek, bár volt egy-két aspektusa a regénynek, amiktől kicsit megijedtem. Az első ilyen a "mindenki kavar mindenkivel" szindróma, ami a sokszereplős tini filmekben, sorozatokban, regényekben szokott előfordulni. Egyszerűen gyűlölöm. Itt is kilátásba helyeződött ez a szindróma, de remélem, végül nem lesz belőle semmi.

A másik dolog az Hanna és Máté. Széttépi a szívem az író, ha Hanna nem Mátét választja a következő részben, remélem, ezzel tisztában van. Ez nem nehéz döntés, számomra teljesen egyértelmű a választás.

Összességében tehát egyszerre szórakoztatott és elszomorított a regény, egy igazi érzelmi ringlispíl, egyik szereplő helyében sem lennél szívesen, mégis a csapat tagja akarsz lenni. Már alig várom a második kötetet.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Máté

Sorozat: Szállj a dallal! 1.) Mikrofonpróba

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 368

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági

Tovább...