5 / 100 könyv. 5% kész!

csütörtök, augusztus 24, 2017

Mary E. Pearson: Az árulás csókja


A Fennmaradottak krónikái trilógia nagyon rég hívogat és csalogat engem. Mindig ott volt a szemem sarkában, mindig átfutott az agyamon, hogy ez a trilógia könnyedén a kedvencem lehet, hisz fantasy, az én stílusom, a borítója lélegzetelállító és ott az a sok-sok pozitív értékelés is róla...

Szóval sokáig követett, behálózott, szólított magához... Vagy csak már megint paranoiás vagyok, mert a könyvek általában nem szólítják magukhoz az embereket, lehet csak én vagyok ilyen őrült.

Most akkor lépjünk túl azon, hogy mind a három borító fantasztikus és imádom és... És inkább foglalkozzunk Az árulás csókja című első kötettel. Nem mertem egyből mind a hármat beszerezni, mert mi van, ha nem nyeri el a tetszésemet? De közben meg mennyire megszívtam, mert most meg alig bírom beszerezni a második kötetet...

A Mary E. Pearson által megalkotott fantasy világ egy átlagos fantasy világ, amit félig a középkorba helyeznék, kicsit olyan Trónok harca feeling uralkodik benne királyságokkal, hercegnőkkel, bérgyilkosokkal, érdekházassággal, árulással, szökéssel. A kialakított világról azért nem mondanám, hogy túlságosan kidolgozott, legalábbis ebben a kötetben. Tömören egy érdekházasság elől menekülő hercegnő áll a középpontban, Lia, akit bátyjai harcolni tanítottak, így nem egy megmentésre váró lánykáról van szó, hanem egy bátor főhősnőről. A menekülés után egy kis faluban bújik meg, de hamarosan két férfi is érkezik, az egyik egy bérgyilkos, a másik pedig maga a házasulandó herceg személyében. Rafe és Kaden. Így épülnek fel a fejezetek, a három főszereplő szemszögéből, váltakozva, egy igen bravúros csattanót tartogatva...

A történet tehát egy hétköznapi fantasy, egy egyszerű felállással és történeti szállal, három jó karakterrel, egy kis szerelemmel. Minden megvan, ami kell. Nem fogom azt mondani, hogy életem egyik legjobb fantasyje, mert ez egyáltalán nem igaz, ki is emelném, hogy átlagos, inkább a végén lévő csattanó teszi emlékezetessé, ami még engem is rendesen meglepett, de olyan "akkor most olvasgassunk is egy kicsit vissza a fejezetek között, hogy vajon ezt eddig hogy nem vettem észre" szinten.

A karakterek szerethetőek, bár én még egy kicsit árnyalnám őket, hogy mélyebb, bonyolultabb személyiségük legyen, több kétséggel, céllal, motivációval. Úgy elvagyok velük, olvasom a gondolataikat, még meg is szeretem őket, de egyikük sem válik annyira kedvessé a szívemnek, mint kellene, emiatt az enyhe kidolgozatlanság miatt, amit talán csak én érzek ebben a regényben. Egy egészen kis csipet kidolgozottság hiányzik az egészből, aminek a hiánya épphogy csak észrevehető.

Nagyon remélem, és hiszek is benne, hogy ez az egy kis hiányosság a második és harmadik kötetben már nem lesz érzékelhető, és betudható az első kötet varázsának és kezdetlegességének. Igazából szerettem a koncepciót, a regény felépítését, a történéseit, a fordulatát és nagyon olvasnám a második kötetet /már ha be tudnám szerezni.../, úgyhogy biztos, hogy folytatni fogom ezt a történetet, mert a függővég az csak azért is függővég és minden olvasó rémálma. Vagy nem. Egyénfüggő. Legalább van mire várni nem? De. Jaj...

Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rafe, Lia
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái
1.) Az árulás csókja
Megjelent: 2014
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 408
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

0 comments:

Megjegyzés küldése