5 / 100 könyv. 5% kész!

csütörtök, október 29, 2015

Janne Teller: Semmi


Kötelező olvasmány.

Kortárs mű, és a tanárunk hetekig felkészített minket, hogy mennyire lélekbe taposó mű is ez, hogy ne olvassuk lefekvés előtt, hogy legyen mellettünk valaki, aki visszaránt a világba az olvasása után...

Lehet, hogy a nagy előkészítés miatt, lehet, hogy azért, mert már olvastam megrázó(bb) olvasmányokat, de végül annyira felkészítettem magam a lehető leglélekcincálóbb, leglélekkínzóbb műre, amit valaha is olvastam, hogy végül szinte semmilyen hatással nem volt rám.

Tudni kell erről a műről, hogy egy dán nő írta. A művet először betiltották Dániában, majd 2001-ben végül elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, ezért kötelező olvasmánnyá tették. A mű nemzetközi bestseller, de a legprovokatívabb gyermekirodalom könyveinek egyike.

Pici könyvecske, szép zöld borítóval. A története az életről, az élet értelméről szól. Mi értelme élni, ha úgyis meghalunk? Mi értelme alkotni, ha a világunk egyszer úgyis elpusztul? Miért keljünk fel reggel az ágyból, miért lenne értelme élni? Hisz egyszer minden véget ér.

Rengeteg nagy írót, költőt, alkotót foglalkoztatta/foglalkoztatja ez a filozófiai téma: John Locke, Rousseau, Nietzsche, Kosztolányi, Babits... Nem is lehet mindenkit felsorolni, szinte minden egyes nagy alkotó írt már erről a témáról, amelyre sosem kapjuk meg választ. Miért élünk?

Janne Teller Semmi című könyvében egy osztálynyi gyerek lesz a nagy kérdés "áldozata". Ugyanis egy nap az egyikük feláll és kijelenti, hogy semminek sincs értelme, akkor tehát miért teszünk valamit? Kisétál az iskolából és felül egy szilvafára, onnan kiabál lesz osztálytársainak, hogy márpedig az életnek semmi értelme. Egy nyolcadikos osztály lévén, körülbelül 14-15 éves gyerekekről van szó. Talán ez lehet megrázó a regényben, ahogy a gyerekek az élet értelmetlenségén elmélkednek, mikor nekik egy biztonságos buborékban kéne élniük. De ez nem mindenkinek adatik meg.

Az osztály többi tagja hamar dühbe gurul a szilvafán ülő osztálytársuk kiabálásától és méltatlankodásától, ezért felkerekednek és elhatározzák, hogy bebizonyítják, az életnek márpedig igenis van értelme. Ezért egy régi faházikóban elkezdik gyűjtögetni a számukra fontos dolgokat, így megalkotva a Fontos Dolgok Halmát, amiért érdemes élni. Kezdetben csak egy szandálka, egy imaszőnyeg és hasonló tárgyak kerülnek a halomba, amik az egyénnek fontosak, de másnak nem. Azonban a cél hamarosan komolyabbá válik, a gyerekek egyre mélyebb, komolyabb dolgokat kérnek a másiktól, hogy szolgáltassa be a halomba, végül pedig a kezdetben vicces játék igazi katasztrófába fullad, a gyerekek nem veszik észre az embertelenség határát, végül pedig a média is felkapja a hírt, de az egész kalamajka végül életeket is követel.

Nem fogom józan paraszti ésszel nézni a regényt, mert így felmerülne a kérdés, hogy a szülők miért nem csináltak valamit? Miért nem vettek észre semmit? Miért üldögélt mindig azon a bizonyos fán az a gyerek, az ő szülei vajon hol voltak, mikor kilépett a suliból? Mindegy.
A lényeg maga a téma, amely most a gyerekek szempontjából mélyebb értelmet kap, mintha egy felnőtt gondolkozna el az élet értelmén. A gyerekeknek ez a "felismerés" összetöri a lelki világukat, esetleg az őrületbe is kergeti őket. Mert ha nincs értelme az életnek, akkor határ sincsen. Semminek sincs határa.

A közepe felé a mű egyre groteszkebbé, szürreálisabbá válik. Jön a kiásott sír, a kutyus, az ujj, a szüzesség. Mind-mind azt támasztja alá, hogy a gyerekek elveszítik a kontrollt, nem képesek határvonalat húzni és ezzel elszabadul a pokol.

Lehet, hogy túlságosan "felnőtt" fejjel olvastam el ezt a művet, azért nem volt rám olyan hatással, amilyennel kellett volna. Azért én gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, én azon az oldalon állok, hogy a gyerek legyen addig gyerek, ameddig csak tud. Nem kell összetörni a lelkivilágukat egy ilyen művel, amely annyira lecsupaszítva tárja eléjük a világmindenség értelmetlenségét.

Nem is tudom, mit fogok leírni a dolgozatomban. Kivel bírtam azonosulni a műben? Senkivel. Miért nem? Kell ehhez ok? Egyik szereplő sem áll közel a lelkivilágomból, a világhoz kapcsolódó látásmódomhoz, a gondolkozásmódomhoz. Egyikük helyébe sem tudtam beleképzelni magamat, mert én nem úgy cselekedtem volna, ahogyan ők. De erre 19 éves fejjel máshogy is tekint az ember, mint 14 évesként.

Az egyszer biztos, hogy én mindenben az értelmet keresem és nem az értelmetlenséget. Talán még sokáig fog élni bennem ez a mű, de nem úgy ahogyan kellene.

Janne Teller: Semmi
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2000
Kiadó: Scolar
Oldalszám: 182
Eredeti cím: Intet
Műfaj: filozofikus, ifjúsági

hétfő, október 26, 2015

George R. R. Martin: Trónok harca


Pár évvel ezelőtt a kezem ügyébe akadt ez a szépség. Akkor egyáltalán nem kötött le. Talán azért, mert akkor még nem ejtett rabul engem az ilyen erős kisugárzású fantasy, ami a középkorban játszódik.

Azonban nemrégiben elkezdtem nézni a sorozatot, ami hatalmas sikert aratott, sőt az ötödik évadjával rekordot is döntött Emmy-díjak terén. A sorozat olyan szinten magába szippantott, hogy pár héten belül végignéztem.

Úgyhogy - vérbeli molyosként - aztán jöhettek a könyvek. Most akkor kezdjek el én is ömlengeni, mint olyan sokan előttem? Mondjam azt, hogy új időszámítás következik életemben: Trónok harca előtt és után?

Második alkalommal a könyv világa teljesen bekebelezett, mivel a sorozat megelőlegezte a világot és az arról kialkotott képem. Megvoltak a fejemben a már megszeretett szereplők/színészek, a gyönyörű helyszínek és érdekes lények. Most az egyszer nem zavart, hogy a film befolyásolja a történet elképzelését, mert a sorozat tökéletesen visszaadja George R. R. Martin regényének hangulatát.

Csak még egy kicsit ömlengek még a sorozatról, utána rátérek magára a regényre. Én még életemben nem tapasztaltam olyat, hogy a könyv olyan szinten illeszkedik a filmhez/sorozathoz, hogy a könyv szinte már-már forgatókönyvként funkcionálhat (talán a Harry Potternél érzékeltem még ezt). Amint belelapoztam a későbbi kötetekbe, rájöttem, hogy egy kötet egy évadot tesz ki. Hirdetem az igét: tessék nézni a Trónok harca sorozatot!


A könyvre visszatérve. A Trónok harca a "fantasy műfajának Tolkien óta egyik legnagyobb teljesítménye", áll minden kötet borítóján. Tolkien Gyűrűk Ura című sikertrilógiája mellett a Trónok harca méltón helyet foglalhat. Olyan erős alapokon áll, olyan kidolgozott, mind történelmileg, mind karakterekben, hogy szinte elhiszem, az író egy létező világot vetett a lapokra. Minden egyes karakternek megvan a maga története, jelleme, a tetteinek miértjei, céljai. Minden egyes helyszínnek megvan a története, hogy ki és mikor fordult meg ott és miért. Mindennek megvan a maga helye térben és időben. George R. R. Martin nem csak úgy elkezdett írni, hanem megteremtett egy teljes világot, minden oldalról felépítette, minden hézagot elsimított, minden részlet tökéletesen simul a másikra. Ebben a történetben képtelenség hibát találni.



A történet a középkorban játszódik, a lovagok korában, ahol mindenki a Vastrónt akarja megszerezni és a Hét Királyságot. Tipikusan a hatalom áll a középpontban. Az elején a regény középpontjában azonban nem a király maga, hanem a Stark család áll, akik Deresben élik mindennapjaikat. Eddard Stark, Deres ura; felesége Catelyn Stark és gyermekeik: Robb, Bran, Arya, és Sansa, valamint Eddard fattya: Havas Jon. Egy nap öt rémfarkast találnak a Deres közeli erdőben, a rémfarkasok rossz előjelnek számítanak, azonban a Starkok címerállata a farkas, ezért a rémfarkasok végül a gyermekekhez kerülnek.

A Stark család

Évekkel később a Vastrónon ülő herceg, Robert Baratheon megjelenik Deresben. Robert és Eddard szinte fivérekként tekintenek egymásra, ezért Robert kinevezi Eddardot Segítőjének, amit a férfi vonakodik elvállalni, ugyanis így el kell hagynia Derest, a családot ketté kell szakítania és magával kell vinnie Aryát, Sansát és Brant, hogy a két családot egyesítsék. A Lannisterek azonban nem a barátságukról és szeretetükről híresek. A királyné, Cersei és ikertestvére a Királyölő hatalmas titkot őriznek, aminek végül Bran fizeti meg az árát.

Mindeközben messze innen az előző király gyermekei a Vastrón visszafoglalásán ügyködnek: Viserys és tizenhárom éves húga: Daenerys. Hogy hadsereget szerezzen Viserys hozzáadja húgát egy Khal Drogo nevű harcos vezetőhöz. Daenerys maga a sárkányok leszármazottja, azonban azt senki sem tudja, hogy ez nem csupán legenda.

A történetről nem is árulnék el többet, talán így is sokat fecsegtem, ássátok bele magatokat inkább. A továbbiakban inkább a szereplőket emelném ki, a sorozat színészeinek képeivel színesítve.

Eddard Stark a hűséges és becsületes apa, Deres ura, aki mindig igyekszik jól cselekedni, gyermekei és felesége az első helyen állnak számára. Nem tűri a hazugságokat és az intrikákat, ezért Robert felesége és családja egyáltalán nem kerülnek közel hozzá. Hamarosan felkutatja titkukat, amely sokakra a halált hozza.

Eddard Stark

Catelyn Stark a hűséges és engedelmes feleség, aki falvakat gyújtana fel a gyermekeiért. Időnként nem szimpatizáltam a karakterével, egyedül azt becsültem benne, hogy a gyermekeiért bármit megtenne, de a stílusa valahogy távol áll tőlem.

Catelyn Stark

Robb Stark, a legidősebb Stark gyermek. Hidegvérű, megfontolt. Úgy érzem, az első kötetben valahogy nem bontakozott ki eléggé a karaktere ahhoz, hogy eldönthessem mennyire szerettem meg, vagy mennyire nem. Anyja erősen mögötte állt döntéseivel kapcsolatban. A Stark gyermekek közül talán őt ismertem ki az első kötetben a legkevésbé.

Robb Stark

Sansa Stark, a legidősebb Stark lány. Mit is mondhatnék? Az első kötetben egy kis csitri, akit sokszor megrázna az ember, mert nem látja még a különbséget a jó és rossz között. Kétségbeesetten kapaszkodik a Lannisterekbe, aminek a családja látja kárát. Ez a naiv jellege később változni fog.

Sansa Stark

Arya Stark, a kisebbik Stark lány. Az egyik kedvenc szereplőm a négyből. Egy tüzes pöttöm, aki inkább vívni szeretne megtanulni, mint pukedlizni. Aki inkább harcolna, mint varrogatna, mint egy hölgy. Ő nem hölgy, ő egy harcos. Mint minden Stark gyermeknek, neki is túl hamar kell felnőnie és ez rajta érzékelhető a leghamarabb. Igazi túlélő.

Arya Stark

Bran Stark, a legkisebb Stark fiú. Az ő karaktere egészen misztikus. Álmai érzékeltetik, hogy később sokkal nagyobb szerepet fog kapni, mint bármelyik Stark gyerek. De vajon miért álmodik folyton a háromszemű hollóról?

Bran Stark

Havas Jon, Eddard Stark fattya. Ő is abszolút kedvenc karakter. A kirekesztett fattyú, akit mindenhonnan kinézik, aki nem tartozik sehová, akinek nincs anyja és az apja szemében sem az első, ezért a Falra megy és beáll az Éjjeli Őrségbe. A közelgő háború azonban családjához szólítaná, de ezzel meg kéne szegnie esküjét, minek ítélete halál. Idegtépő döntések elé áll: a családja vagy az eskü? Szinte biztos vagyok benne, hogy ő az egyik fő szála a könyvsorozatnak.

Havas Jon

Robert Baratheon, a Vastrón mostani királya, Eddard Stark legjobb barátja. Aki nem akarja észrevenni a körülötte zajló eseményeket, szemet huny a Lannisterek ármánykodásainak. Olykor pozitív, olykor negatív karakter.

Robert Baratheon

Cersei Lannister, Robert Baratheon felesége, a Királyölő ikertestvére. Az abszolút negatív karakter, aki manipulál, hataloméhes és mindent és mindenkit lenéz, kivéve gyermekeit, akik az életet jelentik számára.

Cersei Lannister

Jamie Lannister, a Királyölő, Cersei Lannister ikertestvére. A másik abszolút negatív szereplő (legalábbis ebben a kötetben), aki letaszította az előző királyt a trónról, hogy aztán a Baratheon ház kerülhessen a Vastrónra. Csak két testvére: Cersei és Tyrion, valamint Cersei gyermekei a fontosak a számára.

Jamie Lannister

Tyrion Lannister, Cersei és Jamie testvére. A harmadik kedvenc karakterem mind a könyvben, mind a sorozatban. Tyrion nem fattyú, mégis mindenki lenézi, nem illik sehová, mert törpe. Anyja belehalt a szülésbe, ezért mind apja, mind Cersei gyűlölik őt ezért. Tyrion, habár királyi sarj, egész életében lenézték, ezért jelleme szarkasztikus, keserű lett, előszeretettel gúnyolódik és szórakozik. A legszórakoztatóbb karakter, szellemes beszólásaival, egyedülálló jellemével. Az abszolút kedvenc.

Tyrion Lannister

Daenerys Targaryen, az Őrült király lánya, aki előzőleg uralkodott a Vastrónon, míg a Királyölő meg nem ölte. Daenerys a sárkányok leszármazottja. A negyedik kedvenc karakterem, mert noha kislányként mutatkozik be, de a kötet végére felnő és a későbbiekben egyre jelentősebb és jelentősebb lesz a karaktere, igazi királynővé válik. Remélem, valamikor majd visszafoglalja a Vastrónt. A sorozatban alakító színésznő pedig páratlanul hozza a karakterét, kezdetben szende kislány, majd magabiztos királynő.

Daenerys Targaryen

Persze tömegnyi további karakter ékesíti a Trónok harcát, ott van Véreb, a tipikus antihős, aki a gonosz oldalán áll, gyilkos, mégis vannak pillanatai, amikor kedveljük őt. Ott vannak a tanács tagjai: Kisujj, vagy Varys. A Lannister gyermekek, köztük a beképzelt Joffrey... Tömegnyi szereplő, nem is lenne elég hely mindről írni pár sort. Hihetetlen szereplőgárda, mind kidolgozott, egyik sem suhan el a szemünk előtt. A nevek pedig egyenesen gyönyörűségesek, egyediek, ha meghallod őket valahol rögtön a Trónok harcára gondolsz, mert máshol még nem találkoztál velük.

De ne felejtsük el azt sem, hogy ez nem csak egy egyszerű lovagi regény, ahol mindenki a Vastrónt akarja. Ez egy fantasy. A könyv előszója is rögtön a Másokkal kezd, ezekkel a rejtélyes, sötét lényekkel, akiket végig árnyékban tart az író. És természetesen, a borítóhoz hűen a sárkányok is fel fognak bukkanni.



Felejthetetlen élmény. Annak ellenére, hogy szinte tudtam, mi után mi következik a sorozat miatt, faltam az oldalakat - vagy faltam volna, ha több időm lett volna az iskola mellett - de ugyebár egy hosszú regényről van szó. Ha egyszer beszippant, onnan nincs visszaút.

Tudjátok: Trónok harca előtt és után...

George R. R. Martin: Trónok harca
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Havas Jon, Tyrion, Daenerys, Arya
Sorozat: A tűz és jég dala
1.) Trónok harca
5.) Sárkányok tánca
Megjelent: 1996
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 926
Eredeti cím: Game of Thrones
Műfaj: fantasy

Franz Kafka: Az átváltozás


Kötelező olvasmány.
Az első művem Franz Kafkától, egy kicsikét tartottam is tőle, nem alaptalanul.

Ismét groteszk novella, amelyen végre érződött is az abszurditás, ugyanis a főszereplő egy féreggé változik. Most ezzel mit is kezdjünk?

A történet röviden összefoglalható: emberként egy nap felébred és rájön, hogy páncélt növesztett, kis lábacskái és csápjai vannak: féreggé alakult át. Nem tud felkelni az ágyból, kétségbeesik, hogy fog bemenni így dolgozni? Hogy hoz haza pénzt a családnak? Nemsokára  a család is felfigyel a bajra, kopognak a zárt ajtókon, kijön a főnök a munkahelyéről, mindenki választ vár. Ekkor elszabadul a pokol, kiderül, hogy mi történt emberünkkel, a család megretten, a főnök elmenekül. A család hónapokig bent tartja a szobájában emberünket/férget, csupán annak a húga merészkedik be néha, hozza az élelmet, a család szorult helyzetbe kerül, mindenkinek munkát kell vállalni, hogy megélhessenek. Férgünk eközben sokat gondolkodik, szobája magányában éhezésre szánja el magát. Nemsokára három úrnak ad ki egy szobát a család, pénzszerzés céljából, azonban hamar rájönnek, hogy egy szörnyet tartanak az egyik szobában és távoznak. Férgünk rájön, hogy csak a rosszat hozza a családra, ezért szépen megdöglik.

Mit is írhatnék még? A történet magáért beszél. Mi a jó-isten-szagú-izé ez? Lehet, hogy a groteszk műfaj mégsem nekem való? Az egyszer biztos, hogy kiváltott belőlem valamit, végig éreztem az abszurditást, a helyzet képtelenségét, mivel magyarázatot nem kaptunk arra, miért is vált a főszereplő féreggé. Nincsenek miértek, csak a kialakult helyzet van. Még a megoldás sem ad lelki nyugalmat.

Különös, de abszurditása ellenére, tökéletesen el tudtam képzelni a helyzetet, a férget, a családot, mindent. Az egyszer biztos, hogy érdekes olvasmány, ami biztosan jelképes tartalmat közöl, amire sajnos nem jöttem rá. Azért vált vajon féreggé, mert ez a szürkeségbe olvadás jelképe? Egyszerű féreg, akinek nincs joga az élethez? Lehet, hogy lelki változása vetül ki a deformáltságra? Lehet, hogy az a jó ebben a műben, hogy mindezen elgondolkoztam? Nem is tudom. Döntsétek el ti.

Franz Kafka: Az átváltozás
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1982
Kiadó: Európa
Oldalszám: 304
Eredeti cím: The Metamorphosis
Műfaj: groteszk, novella

Thomas Mann: Mario és a varázsló


Kötelező olvasmány.
Első könyvem Thomas Manntól.

Igazából nem kavarta fel a kedélyemet. Groteszk mű, de valahogy számomra nem érződött annyira. A groteszk lényege, hogy felkavarja az olvasót, taszító, különleges, az átlagostól eltér. Ennek ellenére teljesen semlegesen álltam a dologhoz, egy hétköznapi történet, egy hétköznapi elbeszélővel.

Egy család nyaralni ment Olaszországba, de nézeteltérésekbe ütköznek, kirínak a viselkedésükkel, még át is helyeztetik őket a szállásukról, mert a gyermekük köhögésétől megijed egy hercegné, nem akarja elkapni a betegséget, amely nem is fertőző. Nem baj, a királyi család az első, a családnak mennie kellett. 

Egyik este aztán meglátnak egy hirdetést egy bűvész előadásáról, a gyerekek erőltetésére végül a család elmegy az előadásra, amely végül katasztrófába fullad.

A mű végén végre jött egy fordulat, amely felkeltette a figyelmem, de összességében felejthető novella volt számomra.

Thomas Mann: Mario és a varázsló
Értékelésem: Felejthető
Borító: -
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1958
Kiadó: Európa
Oldalszám: 102
Eredeti cím: Mario und der Zauberer
Műfaj: groteszk

vasárnap, október 25, 2015

Jodi Picoult; Samantha van Leer: Between the Lines (Sorok között)


Az angol nyelvű könyvek között szemezgettem, hogy a Safe Haven után melyik lenne elég könnyű számomra az olvasáshoz, aztán megrögzött Picoult-rajongóként rögtön megakadt a szemem ezen a szépségen. Főleg, hogy magyarul még ki sem adták. Úgy éreztem, nyertem a lottón. :D

Ezt a mesekönyv-szerűséget Jodi Picoult a lányával, Samantha van Leer-rel írta, egy egészen különleges történetet alkottak, amely feszegeti a saját határait, az olvasói világ összefonódik a mi világunkkal, akik olvassuk a könyvet. Szinte kinyúlik felénk és beszippant.

A történet három szálon fut, ugyanakkor egy helyen. Delilah egy egyszerű tinédzserlány, aki anyukájával él és imádja a tündérmeséket. A kedvenc könyve egy Between the Lines nevű könyvecske, amit újra és újra kivesz a könyvtárból és vagy már ezerszer olvasta, egyszerűen képtelen ráunni. A történet egy hercegről szól, aki kimenti a hercegkisasszonyt egy sárkány karmai közül, teljesen hétköznapi történet, de egyáltalán nem hétköznapi karakterekkel.

Ugyanis egy nap a könyvben lévő egyik oldal megváltozik. Oliver, a könyv főszereplője pedig megszólal. Delilah hitetlenkedve enged ennek a másik világnak, összeismerkedik a könyvben élő Oliverrel és kiderül, hogy a könyv minden egyes szereplője csak szerepet játszik, mikor a könyvet valaki kinyitja. Ám, amint a könyv becsukódik, a karakterek saját életüket élik, ahol a herceg kutyája szerelmes a hercegnőbe, a gonosz rabló pedig imádja a pillangókat és imád festegetni. Mindenki teljesen meg van elégedve ezen életével, kivéve Olivert, aki ki akar szabadulni a könyvből és ehhez Delilah segítségét kéri. Többszöri lehetetlen próbálkozás, egy pszichológus látogatásai és veszekedések után végül remény csillan a megoldásra.

Egyszerre egyszerű és bonyolult a történet. Egyszerű a maga mesés módján, mégis összetett, egyes fejezetek magát a tündérmesét taglalják, amit Delilah szokott olvasni, egyes fejezetek Delilah életét, gondolatait mutatják be, megint mások pedig Oliver helyzetét és a könyvben lévő karakterek életét. Hihetetlen párhuzamok vetődtek fel, amikor Oliver felvetette annak lehetőségét, hogy talán Delilah történetét is úgy olvassa valaki (én), mint ahogy ő olvassa Oliverét. Szinte kinyúlt értünk a történet, mint a Végtelen Történetben, ahol a könyvben az azt olvasó kisfiúról beszélgetnek. Egészen imádtam ezt a momentumot.

A történet maga kedves, aranyos, szinte üvölt róla, hogy Happy End lesz a vége, de ezt is vártam el tőle. Egészen másfajta történet, mint amit Picoult írni szokott, szinte el is felejtettem az olvasás közben, hogy az ő könyvét tartom a kezeim között. Jó volt megismerni őt erről az oldaláról is. Örülök, hogy a kezembe akadt. :)

Jodi Picoult, Samantha van Leer: Between the Lines (Sorok között)
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Oliver
Sorozat: Sorok között
1.) Sorok között
2.) Lapról lapra
Megjelent: 2012
Kiadó: Hodder & Stoughton
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Between the Lines
Műfaj: ifjúsági, romantikus