Jodi Picoult: Vezeklés

Igazából már egy ideje alig találok szavakat erre a regényre, akkora hatással volt rám. Az első Jodi Picoult regényem, először arra gondoltam, lehet, hogy nem a legkomolyabb témájával kéne kezdenem az írónőnek, de aztán rájöttem, hogy a többi regényben is komoly témákat boncolgat.

Ha csupán szavakkal kéne jellemezni a könyvet akkor a következőket választanám: Igazságtalan, Borzalom, Lélekroncsoló, Elgondolkodtató... Az olvasása közben olyasfajta gondolatok járnak az ember fejében, amikre sehonnan sem fogjuk megkapni a választ, soha. Az emberi kegyetlenséget első sorokból olvashatjuk végig annak tudatában, hogy ez nem egy fikció, hanem nagyon is valós volt, nem is olyan régen. A regényben olvasható félelmet és kétségbeesést, amit szinte érezni lehetett a a főszereplők (Minka) gondolatain keresztül, tudjuk, hogy egyes emberek ténylegesen átélték, ténylegesen benne éltek ezekben a helyzetekben. Belegondolni is szörnyű. Az igazi horror.

Vezeklés. A történet maga több szemszögből íródott. Megismerhetjük Sage Singer gondolatait, aki egy visszahúzódó, antiszociális, lelkileg erősen sérült nő. Édesanyja halála óta árnyéka önmagának, szörnyű múltjára az arcán éktelenkedő sebhely emlékezteti nap, mint nap. Az emberi érintkezéstől menekülve dolgozik éjjelente egy pékségben, mintegy menedékként; nappal pedig bujkál. Monoton életéből azonban kirángatja valami, illetve valaki, egy idős bácsi személyében, aki ránézésre egy ártalmatlan, kedves öregúr, talán mostanra már az is, de a múltja vérrel és sötétséggel teli. Második szemszögünk Josef, aki borzalmas titkot őriz a múltjáról: SS-tiszt volt a zsidóüldözések alatt Auschwitzban. A szörnyűségek után új személyazonosságot vett fel, új életet épített fel magának, amelyben a kisvárosi lakók szemében ő a kedves öregúr, a város védőszentje. Senki sem gondolná, hogy ki a szomszédja, hogy ki tanítja a gyerekét németül az iskolában. Ha valaki el akar titkolni valamit a múltjáról, az könnyűszerrel megteheti. Így tett Josef is, új életet kezdett, de amint elérte az idős éveit és amint elveszítette a feleségét, az élete megtörni látszott. A régmúlt szörnyűségeinek súlya nem hagyja nyugodni. Vezekelnie kell. Ezért fordul Sage Singerhez azzal a kéréssel, hogy segítsen véget vetnie az életének.

Erkölcsi dilemmák. Vajon mennyiben tekinthető egy ember bűnösnek, ha olyasvalakinek a halálában segédkezik, aki emberek százait gyilkolta le évtizedekkel ezelőtt? Létezik-e, hogy valaki oly módon megváltozik, hogy megérdemli a bocsánatot, vagy a régmúlt ilyesfajta tetteit sosem lehet megbocsátani? Egyáltalán mi számít halálos bűnnek? 

Josef szentül hiszi, hogy képtelen meghalni. Nem a szó halhatatlan értelmében, hanem valami sokkal magasabb rendű értelemben. Ő képtelen meghalni. Próbált öngyilkos lenni, többször is. Valami módon, mindig mindent túlélt, sosem jöttek rá, miket tett régen, sosem kapták el. Vajon mi okozta Josef "halhatatlanságát"? Az ő tudatalattija? Vagy egy felsőbb erő /Isten/ akarata, aki vezeklésre kényszeríti a tettei miatt? A halál áldás lenne Josef számára az évekig tartó gyötrelem mellett? Ezért kéri végül egy zsidó segítségét? Arra kéri Sage-et, hogy bocsásson meg neki a tetteiért és utána segédkezzen a halálában. Hogy ezzel talán jóvá teheti a bűneit. 

Ha belegondolunk, ez jócskán önző húzás Josef részéről. Azt a terhet, amit Sage vállára helyezett, senki sem érdemelné meg. Egy embertársunk halálában segédkezni, aki voltaképpen nem is haldoklik. Ha morbid akarok lenni, akkor nem is ez a nehezebb döntés Sage számára, hanem maga a megbocsátás. Hogy képes lenne-e megbocsátani ilyen súlyos tetteket? Egyáltalán joga lenne megbocsátani, ha konkrétan nem is vele szemben követte el Josef a bűnöket? 

Sage azonban jobban is érintett, ugyanis a nagymamája, Minka, egy holokauszt-túlélő. Itt csöppenünk a harmadik szemszögbe. A regény nagy részét ő meséli, amikor visszaugraszt minket konkrétan a múltba és elmeséli a történetét... De vajon hogyan fonódik össze Minka és Josef története? Keresztezik egymás útjait a múltban? Ha igen, ez milyen befolyással lesz Sage döntésére? 

Mindennek a kellős közepébe csöppen Leo, akinek az a dolga, hogy lefülelje a háborús bűnösöket. Sage oldalán vetik bele magukat a nyomozásba, hogy megtudják, Josef meséi igazak-e. Leo. A történet azon személye, aki fényt hoz a sok borzalmak közepére. Aki példája annak, hogy habár a munkája egy erősen lehúzó erő, nap mint nap szörnyű dolgokról hall, amik megtörténtek, mégis pozitívan áll az élethez, ahogyan mindenkinek kéne. Előre néz és nem hátra. 

Hihetetlenül összetett történet. Mese és szörnyű igazság is egyben. Minka regénye, a véres horror, amit szinte gyermekként írt a holokauszt alatt egy szörnyetegről szól, aki egy kis falu lakosságát írtja. Regény a regényben. A horrortörténetnek érdekes mondandója van. Fikció, mégis a valós események eltorzított kivetülése. A szörnyeteg alakja és a szegény péklány története, aki szerelembe esik... Érdekes párhuzamot lehetne vonni a mese és a történet között. Az egész regény tele van jelképekkel és megbújó utalásokkal.

Hihetetlenül nehéz olvasmány. Ezért több hetembe is telt az olvasása és mellette mást is kellet olvasnom, vagy tennem, nehogy túlságosan megviseljen. Természetesen Minka elbeszélése volt az, amit a leginkább nehéz volt olvasni. Így, ilyen formában ezt nem lehet olvasni a történelemkönyvekben. Annyira kézzelfogható, mégis szürreális volt belegondolni, végigolvasni egy túlélő szemszögéből a történéseket... 

Igazából nem is akartam ilyen mélyen belemenni ezekbe a kérdésekbe, de amint elkezdtem írni, csak úgy jöttek. Az olvasás közben is annyi gondolat cikázott a fejemben, amiknek szerintem a felét sem írtam le. Borzalmas és gyönyörű regény egyben. Tudom, hogy morbid, hogy gyönyörűnek nevezem, mégis van benne valami, amiért az. Talán a karakterváltozás miatt, Sage lelkének változása miatt, aki a regény elején egy szürke kisegér, aki nem mer emberi kapcsolatokat kialakítani, a saját árnyékában él és fél mindennemű szocializációtól. A regény végére pedig mondhatni megvilágosodik. Megérti, hogy miért érdemes minden nap felkelni és miért kell a múltat félretéve a jövőbe tekinteni és mindebben Leo lesz segítségére.

Nem is tudom, mit írhatnék még. Jodi Picoult részletes leírásai, kidolgozott története és karakterei egy Borzalmas Csodát alkottak. Borzalmas a témájában és csodás a megírt történet tökéletességében. 

Jodi Picoult: Vezeklés

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Leo

Megjelent: 2013

Kiadó: Athaneaum

Oldalszám: 580

Eredeti cím: The Storyteller

Műfaj: történelmi