Azta, szóval… azta.
Az a helyzet, hogy az első részt nagyon nehezen engedtem be a szívembe, de mikor sikerült, akkor rögtön elhelyezkedett a szívem egyik csücskén, főleg persze Maxon miatt (inkább azt hiszem, csakis miatta). A történettel kapcsolatban sokáig voltak fenntartásaim, mert kidolgozatlan, nem mélyen szántó, de egy unalmas délutánra tökéletesen ellazít.
De, hogy ne az egész sorozatról, hanem csak a második részről beszéljek: bevallom a szereplők ebben a részben sokkal közelebb kerültek hozzám. Kivéve egyes egyedeket. Aspen még mindig nem befutó nálam, én rögtön hanyagolnám. Rá kellett jönnöm, hogy America nem csak felszínes egy kicsit, hanem hihetetlenül naiv is, egyáltalán nem látja azt, ami teljesen nyilvánvaló. Emellett America családja kezdi nagyon belopni magát a szívembe. A kishúga, May egyszerűen imádni való. Lehet, azért gondolom így, mert nekem is kishúgom van. Az apukáját is nagyon megszerettem, az anyukáján pedig nagyon sokat szórakozom a vérmérséklete miatt.
Aki persze még mindig megdobogtatja a szívemet az Maxon. :D A szerelmi háromszögek sokak számára unalmasak. Én valamiért szeretem őket. Szeretem azt az izgalmat, amikor szurkolhatok annak, akit megszerettem és lefújjolhatom azt, akit én rögtön elküldenék. Szórakoztató dolog tud lenni, ha nem veszed véresen komolyan, mint egyesek. Sokaknál olvastam azt a tényt, hogy A Párválasztó című sorozatban nem tudták eldönteni, hogy Maxon vagy Aspen? Sokak szerint ebben a regényben nehéz eldönteni melyik a kedvenced. Számomra ez egyáltalán nem így van. Számomra a legelejétől megvolt a befutó.
A történet még mindig nem mélyenszántó, az egész arra van kihegyezve, hogy mi történik a palota falain belül és, hogy ki lesz a kiválasztott. A rejtélyes ellenségről semmit sem tudunk meg, de még apró sugallatokat sem kapunk, amelyeken rágódhatnánk, hogy vajon akkor most mi van? De persze annyira nem is érdekel senkit, hogy mi van, mert mindenkit csak Maxon érdekel meg a csajok versengése, mert persze mikor betörnek a palotába, akkor Maxon és Mer elbújhat egy szűkös kis rejtett szobában. És miközben ott „elvannak”, közben Aspen kint az életéért küzd. Muhahaha, hát ezért nem jön be Mer. :D Mert habár alapjáraton elviselhető személyiség, meg kitart a barátai mellett, mégis képes ezt csinálni állítólagos gyerekkori szerelmével. Mondjuk szerintem Aspen-ért nem kár.
A könyv utolsó fejezetei teljesen kiverték nálam a biztosítékot, ajj már kedves Cass, most miért kellett ilyen megvilágításba helyezned Maxon-t? Miért akarod, hogy haragudjak rá? Hihetetlen. Én mondom, hihetetlenül kegyetlen vagy.
Még mindig könnyed, még mindig élvezhető, (azért) még mindig rajongok Maxon-ért, még mindig semmi harci izgalom nincs benne, még mindig kiforratlan, mégis… mégis kezdem egyre jobban megszeretni. Csak egy egészen kicsi kéne ahhoz, hogy egyenesen tökéletes legyen, de így csak egyszerűen szeretem és nem imádom. Ez elég ahhoz, hogy a harmadik részt is elolvassam és ujjongjak azért, mert lesz folytatása.
Juhé. *-*
Kiera Cass: Az Elit
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Maxon
|
Sorozat: A
Párválasztó
1.)
A Párválasztó
2.)
Az Elit
3.)
Az Igazi
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: GABO
|
Oldalszám: 354
|
Eredeti cím: The Elite
|
Műfaj: disztópia,
ifjúsági, romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése