Ann Aguirre: Menedék

"A vadászok hitvallásának első pontja: „Az erős életben marad" 

Kifejezetten jó volt, de nem fog a kedvenceim közé tartozni.   

Úgy érzem, hogy semmi baj nem volt ezzel a disztópiával, mégis lassan haladtam vele, félre raktam a felénél, a polcon csücsült és akkor betelt a pohár és ezt is ledaráltam, hogy ne álljon félig kiolvasva a polcon. 

A főszereplőnő kivételesen nem idegesített. Ami viszont kifejezetten az agyamra ment, az a sok idétlen név volt. Én is írogatok és imádok jó csengésű neveket adni a karaktereknek, de ebben a regényben olyan kivételes és furcsa nevek voltak, amik valamiért idegesítettek, emiatt pedig nem különösebben jegyeztem meg, hogy kit hogyan hívnak. Pikk? Fakó? Ajj. És csak erre a kettőre emlékszem. Nagy nyomot hagyhattak bennem a nevek, mi? 

A történet érdekes, a disztópiák univerzumában hihető és nem túlcifrázott sci-fi. Földalatti élet, beskatulyázva, mert azt hiszik a felszín elpusztult. Persze kiderül, hogy mégsem, és odafent vár az elhagyatott, igazi világ. Érdekesnek találtam, ahogy Pikk felfedezi a fenti életet és minden apróságra rábámul, ami annyira magától értetődő. Mint például az eső, ruhák… stb. Fakót megszerettem, de a másik harcost is, aki a regény végére a csapathoz került. A szerelmi háromszöget, ami a vége felé kezdett kialakulni, mondjuk én kihagytam volna, hogy a második rész majd ne egy szerelmes picsogás legyen. 

Az eseménysorozat pörgős, sok harc, az új felfedezése, akció, halvány szerelmi szál… 

Összességében egész jó volt, de nem olvasnám el még egyszer. Kikapcsolódásnak tökéletes. 

Ann Aguirre: Menedék

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Kósza

Sorozat: Razorland 1.) Menedék 2.) Helyőrség 3.) Horda

Megjelent: 2011

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 274

Eredeti cím: Enclave

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus