8 / 100 könyv. 8% kész!

hétfő, október 28, 2013

Man of Steel - Az acélember

Az egyik legjobban várandós mozifilm, amit én is felraktam a "mindenképpen meg kell tekinteni" listámra. A képregényhősök rajongója vagyok, de inkább mozivásznon, mint képregényben. Imádom mindet: Vasember, Batman, Hulk, Thor, Macskanő, Pókember, A Zöld Íjász... Jöhetnek bármikor, de nem bárhogy. 

Superman története különösen közel áll hozzám és ez a Smallville című sorozatnak köszönhető, amit tökéletes képregénysorozatnak tekintek, mind a szereplőgárda (Tom Welling, hát igen...), mind a történések, mind kivitelezés szempontjából, holott tíz éve kezdődött a sorozat első évada és a sorozat maga egy teljes évtizedig tartotta sakkban a lázas nézőket. 

Érthető, hogy tűkön ülve vártam a nagy mozifilmet, amit mindenhol beharangoztak, hatalmas érdeklődést kapott, én is kíváncsi voltam vajon milyen feldolgozással lesz dolgunk ezúttal? Az élmény... nos... egyrészt lenyűgöző másrészt fájdalmasan unalmas és dühítő volt.

A legelején szólok mindenkinek, hogy erősen spoileres az értékelés, vagyis nagyon sok mindent el fogok árulni a történettel kapcsolatban, főleg azokat a dolgokat, amik nem tetszettek. Ha még nem láttad a filmet és nem szeretnéd tudni előre, hogy mi fog történni, akkor csak saját felelősségre olvasd tovább! Most a szememre hányhatnád, hogy "jaj már, ez a Superman, az alaphelyzettel nyilván tisztában vagyok, mi újat tudnál mondani?" Tudok.

Először is kezdjük a jó dolgokkal, mert miért ne? Nem az a célom, hogy elvegyem a kedveteket a filmtől, ki tudja, talán nektek ez lesz az évszázad filmje. Nem mindenkinek megegyező az ízlése, elfogadom. Amikor elkezdtem nézni a filmet (beültem a tévé elé, kezemben a tál pattogatott kukoricával, kényelmesen és nagyon boldogan), akkor az első gondolataim a következők voltak: ez a film király! 

Persze rögtön az elején tisztában voltam vele, hogy a film az én szememben nem fogja felülmúlni szeretett Smallville-omat és szeretett Tom Welling-emet, akit úgy megszoktam már Clark Kentként.... Na, de mindegy. 

A film első jelenetei Russell Crowe-al (Jor-El) hihetetlenül királyra sikerültek. Tudni kell még azt, hogy ez a feldolgozás azzal kezdődik ahogy a Kryptonnon lázadás tör ki Zod által, majd az egész bolygó megsemmisül miután Jor-El és Lara elküldik a kisfiukat, Cal-El-t a Föld nevű bolygóra. Hihetetlenül látványosra és részletgazdagra sikerült ez az első húsz perc, a Krypton ábrázolása nagy hasonlóságot mutat a Csillagok háborúja egyes jeleneteivel, egy szuperül kinéző sci-finek voltam tanúja.

a Krypton és Jor-El

De már itt is feltűntek a defektek, amik nagyon nem tetszettek. Az első jelenetekben láthattuk megszületni a kis Cal-El-t, majd Zod lázadása következett, aki valamiféle kódexről pampogott. Mint kiderült nemsokára: a Kryptonon az újszülött csecsemőket nem nemzés alapján hozzák létre, hanem ennek a bizonyos kódexnek a segítségével hozzák létre és táplálják a kis kryptoniakat. Ez számomra teljesen új információ volt, emberek, ez a képregényben is így van? Ezen mozifilm szerint Cal-El (vagyis Clark Kent) sok év után az első olyan baba, aki nemzés következtében született.

egy kryptoni csecsemő

Russel Crowe nagy nehezen ellopja a kódexet és beletáplálja a babába, mielőtt elküldik a Földre. Aztán az egész film erre alapoz, ami szerintem totális defekt. Persze mindenki tudja, hogy a Krypton el fog pusztulni, de miután elkapják Zod-ot és a többi lázadót nem, hogy hagynák őket meghalni mindenki mással a bolygón, hanem elküldik őket egy jó kis nyaralásra valami fekete lyukba, ahol túlélik az egész katasztrófát, így később megtalálhatják a Földet. Semmi értelme.

Jor-El és Lara


Ezen első húsz percnek a látványa csillagos ötös.

Ezek után megérkezik a történet a Földre, méghozzá egy halászhajóra. Hogyan? Miért? Mit keresümnk egy halászhajón? Ezen gondolatok röpködtek az elmémben, majd egyszer csak megjelent Superman. Egy halászhajón, majd egy lepukkant kis kocsmában. Lehet, hogy én vagyok az, aki nincs tisztában a történettel, de Clark Kentnek nem egy újságírói szerkesztőségben a helye egy nagy szemüveggel? Mindezek ellenére Superman-ünk (Henry Cavill) egy jó kis mentéssel kezdi meg a jeleneteit, amiben engem személy szerint a Farkasra emlékeztetett az X-men-ből.

Mindezek közben jönnek a visszaemlékezések is, amikben a kicsi Clark felfedezi a képességeit, amiket nem használhat, mert senkinek sem szabad megtudnia, hogy mire is képes. Látjuk a szüleit, látjuk ahogyan a kis Clark megmenti egy iskolabusz utazóit, majd látjuk Jonathan Kent halálát is, ahol én személy szerint a fejemet fogtam. Legyen elég annyi, hogy ha nekem választanom kéne, hogy a titkomat őrzöm meg vagy megmentem apám életét, akkor valószínűleg az utóbbit választottam volna.

Nemsokára megjelenik Lois Lane is - és most jön a legnagyobb poén az egészben, ugyanis ezen feldolgozás Lois Lane-je Amy Adams, aki szerepelt a Smallville első évadában, mint meteorfertőzött mutáns. Ezt egy kicsit ironikusnak találtam. Legalább őt meghagyták újságírónak az eredeti történet szerint...

Lois Lane

Lois és Clark találkozása is érdekesnek nevezhető, de nem lövöm le a poént azért, a lényeg annyi, hogy Clark megmentette az életét, hozzáteszem Lane látta az arcát is (ez fontos lesz a későbbiekben). Lois persze kíváncsi, hogy ki a megmentője és mi is ő, ugyanis látta mire képes. Miközben Lois cikkeket ír a megmentője képességeiről és űrlényekről, addig Clark rátalál egy űrhajóra, amiben találkozik apja árnyékával, ekkor mindent megtud a származásáról és megkapja a ruhát is. Ezután következik egy vagy tíz perces repkedés az új fasza kis ruhában, amit halálra untam.

Superman/Man of Steel/ Clark Kent

Ezek után végre történt is valami említésre méltó, ugyanis megjött Zod és a lázadó csapata, mindenhol a világban elment az áram és minden elektromos készüléken megjelent a felirat: You are not alone. (Nem vagytok egyedül.) Ez az egyik legjobb rész, a kevés jelenetek közül az egyik, ami tetszett. Superman-nak végre van valami dolga is. 

Zod üzenete: You are not alone

Zod megfenyegeti az egész Földet, miszerint ha egy bizonyos kryptoni nem adja meg magát, aki az emberek között elvegyülve él, akkor megsemmisíti az egész bolygót. Clark, mielőtt megadná magát, elmegy gyónni egyet (ez a jelenet is kiverte a biztosítékot), majd szépen megadja magát, hisz a Földet védeni kell.

Superman megadja magát

Szóval ekkora már a történet több sebből vérzik. De ha mindez nem volna elég, nem csak Superman-t viszik el a hatalmas űrhajóra, hanem Lois Lane-t is. Kérdem én: minek? Honnan ismerik egyáltalán ezek a lázadók ezt a kis jelentéktelen újságírónőt? Minek akarják ezek elvinni őt is? Na, mindegy, úgysem kár érte...

Ezek után ismét padlót fogtam, mikor Superman fulladozni kezdett az űrhajón... Fulladozni? WTF? A fulladozás magyarázata: hozzászokott a földi levegőhöz és a kryptoni levegőt még szoknia kell. Ez valami vicc akar lenni? Mert annak rossz. Superman azért az aki, mert majdhogynem halhatatlan, ő nem tud megfulladni! Mi ez a baromság?! Jól tudjuk, hogy Supermannak egyetlen dolgokkal lehet ártani: a kryptonittal, de ebben a feldolgozásban ez sincs jelen. Szó sem volt a zöld kövekről, egyet sem láttam a film során, mondjuk magamban megállapítottam, hogy felesleges is, hisz enélkül is simán lenyomták...

Superman és Lois Lane

Lois lövöldözik egyet-kettőt az űrhajón Jor-El segítségével, majd valami kabinon keresztül távozik, amibe majdnem belehal, de Kent ismét megmenti az életét. Mindezek után Superman végre harcol egy kicsit az ellenséggel egy kisvárost szét is vernek, ami ismét látványora sikerült, azonban sajnos átléptek a látványzsenik egy bizonyos szintet, ami már nem tűnt valóságosnak, egy idő után úgy éreztem, mintha egy számítógépes játékot néznék. 

Superman harc közben

Zod mindezek után úgy dönt, hogy átváltoztatja a Földet a Kryptonná, ami annyit tesz, hogy kiírtja az emberiséget. Ekkor már nagyon elfáradtam, valahogy már nem is kötött le a film, mégis végignéztem, mondván mi fog kisülni ebből. Látványra továbbra is csillagos ötös, kivéve azt a részt, ami egy számítógépes játékra emlékeztetett. Egy hatalmas várost romokba dönt és mindeközben én arra gondolok, hogy hol van a Superman, aki egyszerűen odarepül és ellöki az űrhajót? Ja, hogy a bolygó körül repked éppen és még mindig csak a helyszínre igyekszik. Hát, jó későn érkezett meg, valami kígyós izé még akadályozta is, amivel nem bírt megbirkózni egykönnyen.

az űrhajó romba dönti a várost

Miután sikerül kiiktatni az űrhajót, ami elpusztította az egész várost, Superman megküzd Zoddal, ekkor azokat az épületeket is összedöntik, amik valami folytán megmaradtak. A halottak száma az egekben és, ami ismét kiverte a biztosítékot Zod megölése volt. Ugyanis a hatalmas csata után, miután emberek milliói haltak meg, városok dőltek romba, mindezek után Superman úgy öli meg Zodot, hogy... egészen egyszerűen... kitöri a nyakát. Csak így. Hát ezt már az elején is megtehetted volna, csapok a homlokomra fáradtan.

Superman és Lois Zod holtteste mellett

A romba dőlt város közepette Clark és Lois ismét találkozik, smárolnak egy jót, pár túlélő is feltűnik, megjött a Happy End, a gonosz kiiktatva, hurrá... és akkor kicsit vissza is kanyarodunk az eredeti történethez, ugyanis megjelenik a szerkesztőségben Clark Kent (bár nem tudom melyikben, mert az eredeti összedőlt, na mindegy), a főszerkesztő bejelenti, hogy új tagja van a szerkesztőségnek, Lois Lane feláll, meglátja Kentet a nagy szemüvegben - és most kapaszkodjatok meg - bemutatkozik, majd üdvözli az újoncot az újságnál. WTF???? Smárolt vele az istenért és nem ismeri fel? Egy szemüvegtől? Tisztában vagyok vele, hogy az eredeti történet szerint is így van, de ez most így akkor is nevetséges volt számomra.

Clark Kent, mint újságíró

Mindezt két és fél órán keresztül. Nem sajnálom, hogy megnéztem, mert látványra hihetetlen élmény volt, persze új feldolgozás, tehát lehetnek eltérő dolgok, mégis sok buktatót vélem felfedezni. Hiányoltam a kryptonitot, bár mint már említettem nem is volt szükség rá... Hiányoltam Lex Luthort is, ha már itt tartunk. Valószínűleg hatalmas falat a Supermant eljátszani, Tom Wellingnek szerintem nagyszerűen sikerült, nálam ő a kedvenc. Bevallom ezen feldolgozásban szép volt a ruha. :D Lois Lane egy vicc volt ebben a filmben, a Smallville-beli Lois közelébe sem érhet. Ezt az összehasonlítást nem azért írom mert elfogult vagyok, csak ez a véleményem és kész. Számomra ez a film cselekményileg és történésileg egy nagy csalódás volt, egy jó volt benne, a fenomenális látvány. Egy kis humor talán feldobhatta volna, de inkább volt lelkizés. Egyszer megnézhetős film számomra, remélem azért nektek jobban tetszett. :D Köszönöm, hogy eddig képesek voltatok olvasni veszett elmém szüleményeit, ezeket muszáj volt kiírnom magamból.

Összegzés:
Hűség a könyvhöz: nem aktuális
Szereplőgárda: 10/5 - Russell Crowe és Laurence Fishburne miatt
Hangulat: 10/4
Látvány: 10/10
Befejezés: 10/3 - nagyot ütött

vasárnap, október 13, 2013

Borbás Edina: Hullámok csapdája




Magyar írók tollából született regényeket mindig szívesen olvasok és az Álomgyár Kiadónak köszönhetően volt rá alkalmam, hogy részt vegyek Borbás Edina érdekes és szokatlan reality show-jában, mint csendes olvasó. Az élmény főleg pozitív volt, szóval nincs okom panaszra.

A cselekménybe belekezdve hamar rájöttem, hogy egy mondhatni gyors tempójú expresszvonatra ugrottam fel. A főszereplőnő gondolkodásmódja pörgős, szellemes és pattogós, a fő fegyvere az irónia és egy csipetnyi humor. Kezdetben nagyon nehéz volt felvennem a ritmusát és a gondolatmenetét, de körülbelül a regény negyedénél már teljesen belerázódtam. Arabella (becézése Ari, ami engem nagyon idegesített, ennek ellenére az Arabella gyönyörű név) igyekszik eltávolodni eddigi katasztrofális kapcsolatától és attól a férfitól, aki már többször is átverte, ezért jelentkezik egy valóságshow-ba. Arabella egyénisége az örök optimista alacsony szőkeség, akinek rendesen felvágták a nyelvét, egyik humoros, ironikus beszólása követi a másikat. Ami a legjobban tetszett az egyéniségében, hogy nem a tökéletesen vékony, tökéletes kinézetű kategóriába tartozik, hanem a kicsi töltött galamb, akinek elegendő öniróniája van és ontja magából az optimizmust.

A történet első negyede nekem kicsit döcögősen alakult, nehezen is vettem fel a ritmust (habár én magam is egy pörgős típus vagyok) és a cselekmények is különösen alakultak. A történet valóban merően szokatlan a mai mondhatni "trendekhez" képest. Borbás Edina könyvének központjában egy reality show/valóságshow áll, amik manapság elterjedtek a nézők körében (Való világ, Big Brother... stb.) Ezért kicsit üdítően hatott a sok vámpír/vérfarkas/thriller/krimi/sci-fi könyv után. A Hullámok Csapdája valóságshow-ja egy luxushajón játszódik, azonban nem a megszokott módon, ugyanis a versenyzőknek nem pihenniük és szórakozniuk kell, hanem keményem dolgozniuk a kamerák kereszttüzében, párokban és teljes visszavonultságban, ugyanis vendégekkel érintkezni tilos. A beválogatás már az elején eléggé érdekesnek tűnt, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy CIA vagy FBI próbába kerülnék, szokatlan volt és az elején még eléggé érthetetlen, nem is bírtam mire vélni. Az alapötlet a valóságshow-ról megvallom nagyon érdekel. A háttérmunka, hogy ezek a reality show-k milyen mértékben vannak előre megtervezve - már Borbás Edina szerint ( Persze, lehetséges, hogy Borbás Edina nem olyan szinten rendezi meg a saját show-ját, mint amilyenek a valóságban ezek a show-k). Mindent összevetve érdekesnek bizonyult az alapötlet.

Főszereplőnőnk persze bekerül a show-ba, mint Jolly Joker, azaz, ha valaki a kiválasztottak közül kiesik, akkor ő léphet a helyébe. És lássanak csodát egy résztvevő öngyilkossági kísérletet követ el, így Arabella bekerül a show-ba. Később persze kiderül, hogy emögött több dolog is megbújik, ez nem csak realitáson felüli szerencse Arabella számára, hanem valami komolyabb, ami a háttérben húzódik...

Természetesen úgy ismerjük meg a "helyes pasit", mint egy bunkó, ellenszenves embert, akit el is nevezünk Morgónak, de persze, Morgó viselkedése rögtön megváltozik Arabella irányába, amint rájön, hogy Arabella "nem hétköznapi". Morgó lenne David, akit egyszerre imádtam és utáltam. A meggyanúsított versenyúszó, aki csupán azért vesz részt a show-ban, hogy tisztára mossa a nevét.

Még néhány szereplőről: Suzi a szőke alkalmazkodó szépség karakterének beszédmódja eléggé irritált - nem tehetek róla utálom a trágár beszédet, bár később kezdtem megszeretni a karakterét. Russel abszolúte kedvenc lett, hát mert ő Russel. :D
forrás

Tetszettek a leírások, a természet és környezet bemutatása, az írónő gyönyörűen képes bánni a szavakkal, egyszerűen oda voltam a környezetleírásaiért, amiket sokszor egyszerűen átugrok más regényekben, mondván "menj már, fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogyan alakul a cselekmény, kit érdekel pár fa meg a természet?!" A felénél átestem egy bizonyos holtponton és azon vettem észre magam, hogy a regény olvastatja magát, főleg akkor, amikor Arabella és David együtt voltak, a háttérben megbújó szál is nagyon érdekelt, ami Igorhoz köthető, bár még nem igazán tudtam hova tenni a merényleteket. Az írónő nagyon jól tette, hogy nem csupán a hajóval foglalatoskodott meg a főszereplőkkel, hogyan enyelegnek vagy hogyan végzik a munkákat, ez így hamar unalmassá válhatott volna. Borbás Edina beépített a történetbe egy olyan szálat, ami már kicsit átlendült a romantikus regényből egy krimibe/thriller-be, ami igazán izgalmassá tette a történetet. Ez Samantha nézőpontja volt, aki a show háttérmunkálataiban vett részt. Itt lappangott a merényleti szál, amiből jóval többet is eldurrogtathattunk volna. A regény végén vártam azt a szintű izgalmat, amit ki lehetett volna hozni belőle, de végül mégsem jött el az a pár körömrágós fejezet. Sokkal több lehetőséget rejtett volna még ez, kérem szépen.

A regény tehát így rövidre sikerült, szerintem bátran lehetett volna még ebből alakítani egy izgalmas végkifejletet, ezek mellett az írónő nagyon a levegőben hagyta lógni a történetet, ami vagy azért van, mert folytatódni fog, vagy azért mert ő így akarta lezárni... Nem tudom. Én szívesen venném, ha lenne folytatása. A kezdete kicsit döcögős volt számomra, de a felétől már olvastatta magát. Könnyű, kedves olvasmány egy-két délutánra vagy egy nyugis hétvégére. Úgy gondolom, hogy Borbás Edina következő regényére már nagyon könnyen adhatok akár maximális pontszámot is. Csak az a kis plusz hiányzott, ami az egyik kedvencemmé tehette volna a történetet. Én mindenesetre sok sikert kívánok a továbbiakban az írónőnek! :)

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borbás Edina: Hullámok csapdája
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: David
Sorozat: Hullámok csapdája
1.) Hullámok csapdája I.
2.) Hullámok csapdája II.
Megjelent: 2013
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 272
Eredeti cím: -
Műfaj: chick lit, krimi, romantikus

szombat, október 05, 2013

Dan Brown: Inferno (Keddi kedvenc)


Éppen most olvasom Dan Brown legújabb regényét, amiben szeretett tweedzakós főszereplőnk, Robert Langdon visszatér, hogy egy újabb félreértésbe keveredhessen. A fő téma jelenleg Dante: Isteni színjátéka, azon belül is a Pokol (Inferno). Számomra külön öröm Dante munkásságáról olvasni egy titokzatos rejtély keretein belül. Egy kis kedvcsináló nektek is:

csütörtök, október 03, 2013

Facebook

Sziasztok!
Ezennel szeretnék szólni nektek, hogy a blognak létrehoztam egy facebook-oldalt, ahol könnyedén nyomon követhetitek a frisseket, sőt érdekességeket, megjelenéseket, könyveket, filmeket fogok nektek ott mutatni, szóval mindent, ami engem érdekel. :) Ha van kedved, nyomj egy like-ot.