5 / 100 könyv. 5% kész!

szerda, június 19, 2013

Karin Slaughter: Bőr



Teljesen szétesett tudattal ülök a székemben most, miután az utolsó oldalt is elolvastam. Kibuggyant könnyem végigcsorgott az arcomon és pár percig a távolba meredve ülve merengtem el a befejezésen. Ekkora hatással volt rám a regény vége. Na de csak szép sorjában...

Kezdetben kétségekkel olvastam a könyvet, azonban idővel teljesen azonosulni bírtam a szereplőkkel. Karin Slaughter olyan aprólékosan építette fel a szereplőit, érzelmekkel, egyediségekkel telve, hogy le a kalapom előtte. Sara Linton gyermekorvos és éppen egy műhibaper kellős közepén szorong, ugyanis az egyik betege, egy leukémiás kisfiú meghalt. A szülők őt okolják, az ellene fellépő ügyvéd pedig minden lehetséges kis motívumot figyelembe vesz a támadásai alkalmával, mint például Sara megerőszakolását, ami miatt nem lehet gyereke. Sara-t ez mind lelkileg, mind testileg leamortizálja, és ha a per még nem volna elég a férje életéért is imádkozhat minden áldott nap, aki fő állású rendőr. Jeffrey Tolliver nem az a fajta férfi, aki a naivságáról vagy mulyaságáról híres, sokkal inkább önfejűségéről és makacsságáról. Lena Adams Jeffrey alkalmazottja, rendőr, egy olyan sötét titokkal teli múlttal, ami majdhogynem az életét veszi.

Sara karaktere a realista, hidegfejű és nagyon talpraesett rendőrfeleség, akinek a személyiségével nagyon veszélyes azonosulni, különben dobogó szívvel, adrenalinszintünkkel a magasban fogunk olvasni, míg Jeffrey tettei sokszor kikészítettek, volt, hogy a fejemet vertem a fajba a cselekedetei miatt. Most erre rávághatnám, hogy "hahh,,, férfiak", de a karakterét mégis valamiért megszerettem, mindazok ellenére, amilyen idióta volt, ugyanis szerintem a legtöbb férfi, ha tudja, hogy a felesége életveszélyben van, akkor nem akar kiskirályt játszani, hogy megmaradjon a tekintélye és nem maradna - még ha egy beosztottjáról is van szó - hanem hazavinné a feleségét, hogy élhessen.

Ami viszont abszolút tetszett az Sara és Jeffrey kapcsolata, ami egy gyors esküvővel kezdődött, majd Jeff hűtlensége miatt egy gyors válással folytatódott, azonban Jeff pont ekkor jött rá, hogy mennyire is szereti a nőt (ismét egy hahh, férfiak) és csúszva-mászva könyörgött Sara-nak bocsánatért, ami végül ahhoz vezetett, hogy ismét egymás mellett kötöttek ki. Felhőtlen a szerelem, vagyis volt egészen a pereskedésig, amibe Sara idegileg beleroppant Jeff pedig egyre inkább látta elveszni feleségét maga mellett. Azonban azok az események, amik Lena eltűnésével kezdődtek ismét felélesztik Sara-t és így a kettejük közötti kapcsolatot is, ami végül egy adoptációval végződik... Vagy mégsem?

Lena Adams gyerekkora közel sem nevezhető mennyországnak, ha figyelembe vesszük a halott anyát és apát, majd a meghalt kishúgot és így csupán egy drogfüggő nagybácsi marad a listán, akinek már nincsen sok hátra a függőség miatt. Lena hihetetlen karakter, erős, kitartó és egy igazi túlélő személyiség, aki minden áron ki akarja deríteni, hogy mik vannak a múltjában hagyott szürke foltok helyén, azonban ezzel a kis nyomozással egy olyan eseménysorozatot indít el, ami többek életébe is kerül. Nemsokára olyan emberek és események kellős közepébe kerül, amik betemetik és képtelen kiutat találni. Miután rájön, hogy Jeff és felesége utánaerednek, hogy megkeressék kétségbeesve igyekszik őket elmarni a város közeléből, ugyanis ők is könnyen hullaként végezhetik egy boncasztalon.

Az írónő bonyolult szerkezettel írta meg könyvét, ami két szálon fut (Jeff és Sara szemszöge valamint Lena szemszöge) és ezekből az egyik a jelenben játszódik a másik pedig pár nappal korábban. Ezt néha zavarónak is találtam olvasás közben, ugyanis így nehezen raktam össze a kirakós darabjait, hogy hol is járunk, mikor is vagyunk most vagy miért?

Fogalmam sem volt a regény közepén, hogy ilyen pozitívan fogok írni a könyvről, ugyanis miután leült a kezdeti gyilkosság, és miután Lena eltűnt a könyv átvette sajnos az unalmasba hajló jelzőt, a hangulat még mindig megvolt, a történések viszont nem záporoztak, hanem szépen lassan csordogáltak a mederben én meg néha ásítoztam egyet-kettőt a csónakban, mert azt hittem, hogy akkor most ez egy izgalmas kis rafting lesz egy gyors folyású folyóban. Úgy érzem, hogy ezt túl hosszúra nyújtotta az írónő, néhol felesleges cselekményekkel és klisékkel. 

Pont ezért gondolom azt, hogy ez a könyv mozivászonra való. Azért, mert ezeket a felesleges motívumokat szépen ki kellene ejteni a rostán és így egy izgalmas, pörgős kezdetű és még megdöbbentőbb, gyorsabb iramú végjátékkal a székbe tapasztana minket a film. Kár, hogy nem készült belőle film, pedig szerintem megérné. 

Az írónő nagyon, de nagyon ért a különböző hullák ecseteléséhez, ez nagyon szuper, kivéve, ha az olvasónak olyan a gyomra, mint nekem. De piros pont jár, amiért nem lapoztam tovább, hanem végigolvastam. Igen, még a boncolást is. Azonban ez a pontos leírás csak még élethűbben adta vissza az állapotokat. Fincsi volt...

Persze volt a könyvben - vagyis lett, volna ha már a 100. oldalnál nem jövök rá - nagy fordulat. Oké, nem vagyok egy géniusz és általában azért nem szoktam rögtön rájönni a nagy fordulatokra, de most ez annyira szembeötlő volt számomra, hogy semmi meglepetést nem okoztak a végjátékban és előtte kiderülő "titkok". Ezért nem is süppedtem bele a székecskémbe, hanem nyugodtan ültem, miközben azt mondtam magamban: Nem igaz, hogy eddig nem jöttetek rá, most meg leesik az állatok... Csürhe marhák... 

Mindezek ellenére az utolsó pár oldal... Nos, azok telibe találtak. Olyan szinten hatással voltak rám a hirtelen események, hogy a kezemet a számhoz kaptam és döbbenetemben elsírtam magam. Oké, szoktam könyvön sírni, de ez most le is taglózott és egyáltalán nem tetszett! Hogy lehet ilyet csinálni? Miért kell ezt így elrontani? Eldobom az agyam... Pedig melengette a mellkasom az utolsó pár fejezet, amikor minden a helyére kattan, mindenki szép és boldog, már aki életben maradt és erre... Erre ezt kell csinálni. Nem tagadom Karin Slaughter eléggé megdöbbentő véggel látta el a regényét, de egyben ez felháborító is, kérem a panaszkönyvet!

Biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni az írónőtől, azonban egy ideig még nem, mert most még mindig le vagyok taglózva. Engem így könyv utolsó pár sora még nem hökkentett meg ennyire, most majdhogynem hátraestem a székemen. Jaj... Erősen vacillálok a 3 és 4 pont között. Átlagos regénynek nem nevezhető, viszont még sem volt olyan körömrágós az első 30 és az utolsó 50 oldalt leszámítva... 3,5? Hm... Na, jó adok egy esélyt Karin, úgyhogy ez 4 pont, de akkor legközelebb ne hagyj ásítozni!

Karin Slaughter: Bőr
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Jeffrey
Sorozat: Grant County
2.) Sebek
3.) Sikoly
4.) Kín
5.) Hitetlen
6.) Bőr
Megjelent: 2007
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 496
Eredeti cím: Beyond Reach
Műfaj: krimi, thriller


 
A könyv élményét nekik köszönhetem:


kedd, június 18, 2013

Z világháború (Z World War) a mozikban!

A Z világháború című új mozifilm egy zombiháborút tár a nézők szeme elé, egy súlyos vírus szabadult el a világban, minek következtében rohamosan csökken a lakosságszám, méghozzá nem akármilyen módon. Mikor először rábukkantam a film mozielőzetesére borzongva és már-már zaklatottan néztem végig a kevesebb, mint három perces trailert. Mindezek után milyen hatással lenne rám a film a moziban ülve, hatalmas vásznon és olyan hangerővel, mintha éppen a történések közepén állnék? Azt hiszem muszáj lesz megnéznem ezt a filmet a nyáron a moziban! Brad Pitt a zombik ellen... Ugyanis a főszerepben nem más, mint a jól ismert szépfiú díszeleg. További főszereplők még Mireille Enos, Daniella Kertesz, Abigail Hargrove és Fana Mokoena. A rendezői székben nem más, mint Marc Forster terpeszkedett.

A film egyébként egy könyves adaptáció, ami Max Brooks tollából sercegett a lapokra Amerikában 2006-ban, nálunk 2011-ben a Könyvmolyképző jóvoltából. Mostanában, a nagy kíváncsiságomnak hála beleolvasgattam a regénybe, amiről kiderült, hogy a főszereplő, Max Brooks tudósítása a zombiháborúról, tapasztalatait, nézőpontját és a maga körül leforgó eseményeket meséli el nekünk E/1-ben, hogy még hitelesebb legyen. Mintha a könyv nem csupán egy kitaláció lenne, hanem valós eseményeken, egy szemtanú elmondása alapján készült volna a regény.

A könyv fülszövege:
"A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.
Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.
Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.
E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.
Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.
Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború."

Mozielőzetes magyar szinkronnal

szerda, június 12, 2013

Mit rejt a zenelejátszóm?

Tökéletes időtöltés leülni egy könyvvel és belemélyedni egy teljesen másik világba, azonban nincs jobb annál, ha ezt egy hozzáillő zene hallgatása közben teszed. Számomra elengedhetetlen a zene miközben olvasok, sokkal jobban bele bírok merülni a történetbe, egyfajta hangulatot ad neki. Az évek során összegyűjtöttem pár számot, amik kifejezetten illettek az adott olvasmányaimhoz, vagy a szöveg miatt, vagy a hangulat miatt. Ha találtam egy regényhez egy ilyen számot, képes voltam egymás után vagy ezerszer is végighallgatni olvasás közben. Megosztok veletek egy-két ilyen párosítást, hátha valamelyik megtetszik. :)

Kattints a képre, ha kíváncsi vagy a dalra!

1.) Karen Marie Moning - Tündérkrónikák & Birdy - Shelter
A Tündérkrónikák című sorozat egy olyan lányról szól, aki belecsöppen a tündérek sötét és veszélyes világába miután meggyilkolják a nővérét. Ebben a világban talál magának a véletlen folytán egy menedéket, ahol biztonságban érezheti magát és ez a Barrons Könyvek és Apróságok. Birdy dalai mind gyönyörűek, imádom a hangját és a Shelter című számára rátalálva rögtön Karen Marie Moning sorozata ugrott be. Kis fordítgatás után rájöttem, hogy a Shelter menedéket jelent és Birdy ebben a dalban arról énekel, hogy talált magának egy menedéket, ahol biztonságban érezheti magát. A sorozat olvasása közben rengetegszer hallgattam végig ezt a számot, mert nem csak a szöveg, de a hangulata is félelmetesen illik a könyv stílusához és hangulatához. Azóta is ámulok, ugyanis ezt a számot, mintha csak erre a könyvre írták volna.



2.) Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi #8 - Örökké & Avril Lavigne - Here's to never growing up
Avril Lavigne-nek a stílusa is alapjáraton illik a sorozat hangulatához, vagyis fiatalos, könnyed és jókedvű. De miután meghallgattam ezt a legújabb számát rögtön Leiner Laura könyvsorozatának az utolsó része ugrott be, hisz Reniék az érettségi előtt állnak és hamarosan kikerülnek a nagyvilágba, azonban nagyon nehéz felnőni, külön utakon elindulni és teljes önállóságot mutatni. Avril Lavigne új számának címe magyarul: Ezt arra, hogy soha nem növünk fel.



3.) Cassandra Clare - Csontváros & Skillet - Hero
A Csontváros című könyv főszereplője, Jace Wayland, egy árnyvadász. Az árnyvadászok feladata rendet tartani az emberek (mondénok) és a természetfeletti lények (vérfarkasok, vámpírok, tündérek, boszorkánymesterek... stb) világa között, amit csupán egy hajszálvékony vonal választ el egymástól. Jace fiatalon elveszítette a szüleit és minden energiáját az Alvilágiak gyilkolása foglalja le miközben belső démonaival is küzd. Sokan úgy gondolják ő egy hős. Ő azonban nem képzeli hősnek magát. A következő sorok a Skillet - Hero című számából, egy az egyben, mintha csak Jace gondolatai volnának:

Csak egy lépésre,
csak egy lehelletnyire vagyok
elveszítem a hitem
JEN: lezuhanok a peremről

Csak ember vagyok,
nem ember feletti
JEN: nem vagyok ember feletti
Valaki mentsen meg a gyűlölettől
                                                     (Forrás: http://teenager-girls.lapunk.hu)



4.) Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala & Alex Clare - Too Close
Az Éhezők Viadala egy sorsolási alapon működő élet-halál harc, aminek a végén csak egy maradhat életben. Katniss és Peeta bekerülnek az arénába és csak egyikük juthatna ki élve, tehát elvileg nem szabadna még csak barátként sem gondolniuk egymásra végül mégis szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük, mint kéne, Peeta beleszeret Katniss-be. Alex Clare számának: Too Close (Túl közel) a refrénje magyarul: És úgy érzem túl közel vagyok ahhoz, hogy szeresselek. 




5.) Stephanie Meyer - A Burok & Imagine Dragons - Radioactive
Anno könyvben olvastam először aztán, amint kijött a mozikban filmen rögtön elmentem megnézni és imádtam. A film tökéletesen tükrözi a könyvet, a színésznő iszonyat jól alakított, a látvány, az érzelmek mind-mind visszaadták Meyer sorait. A moziban ülve a film végén és egyébként a film előzetesében is ez a szám hallható, ami rögtön megtetszett, azóta is folyamatosan a kedvenceim között van. A Radioactive című szám egy bizonyos forradalomról és egy új korról, egy új világról szól, ami A Burok című könyvben el is érkezik a földönkívüli támadás és a lelkek világot elfoglaló tevékenysége után.



kedd, június 04, 2013

Lissa Price: A testbérlők


Nem is tudom mikor kezdtem bele ebbe a regénybe olyan régen volt már és bevallom rendesen meg is szenvedtem vele. Igenis szigorú leszek, mert sokkal többet vártam, mint amit kaptam, erősen rezeg a léc, ennek leértékelés lesz a vége...

Lissa Price egy disztópia, sci-fi, fantasy, ifjúsági regényt eszkábált össze egy egész jó alapsztorival, amiről később kiderült, hogy erősen sántít. Tehát az emberiség félig kipusztult, sok tinédzser, gyerek magára maradt az utcákon, ahogyan Callie és öccse Tyler is. Pénzszerzés végett keresi fel Callie az Elsőrendűt. Ez a hely arra szolgál, hogy a 100 évesnél is idősebb embereket fiatalok testébe helyezzék át egy bérlet erejéig. A bérlő fizet, az a fiatal pedig mondhatni meggazdagodik, aki rászánja magát erre a lépésre. Callie is kiadja a testét egy bérletre, azonban valami balul sül el a bérlet alatt és Callie időnként felébred a testében, a bérlőt elnyomva. Nemsokára kiderül, hogy Callie bérlője egy merénylő, aki ölni akar, azonban, ha erre használja fel Callie testét, akkor a lány halálra van ítélve.

Mint már említettem az alapsztori jó, mégsem tökéletes. Szinte semmit sem magyaráz el nekünk az írónő ezzel a bérlettel kapcsolatban, pedig érdekelt volna, hogy hogyan is hajtják végre ezt a műveletet, hogyan helyezik át az öregeket a fiatalok testébe? Talán a lelküket helyezik át? Nem erről semmi sem derült ki, csupán annyit olvashattunk, hogy Callie elmegy egy ilyen bérletre és odaadja a testét, amit kicsinosítanak majd valamilyen műtétre viszik. Erősen emlékeztetett engem a könyv első pár fejezete Stephenie Meyer A burok című regényére, kivéve, hogy itt nem földönkívüli lelkek, hanem idősek veszik át a fiatalok testét. Ha már A burok című könyvnél tartunk, a deja vú érzésem ismét feltűnt körülbelül a könyv háromnegyedénél, amikor Callie elkezdte hallani a bérlője hangját a fejében... A fejemet vertem a falba, ugyanis ez erős koppintásnak nevezhető.

Callie fejében lenni eléggé fárasztó és megerőltető volt. Az írónő egy erős, magabiztos és okos lánynak igyekszik őt feltüntetni, de nem igazán sikerül neki én ugyanis egy butuska, kétségbeesett, egyszerűen gondolkozó lánykát ismertem meg. A gondolkozásmódja egyszerűen kikészített, sokszor fogtam a fejem fájdalmamban a tettei és gondolatai miatt.

Ami teljesen feleslegesnek bizonyult: a Hamupipőke effektus. Komolyan nem értem, hogy miért kellett belefűzni a történetbe azt a jelenetet, mikor Callie elrohan a bálról és elhagyja a cipőjét (azt hiszem azt hagyta el), amit később Blake megtalált... Könyörgöm, MINEK?? Teljesen felesleges, nem ideillő dolog volt.

Volt, hogy olvastam - inkább erőltettem magam, hogy olvassam - és egyszer csak felnéztem, hogy eldöntsem EZ MOST MI? Hol tartunk? Hogy kerültünk ide vagy miért? Mit csinál? És ez nem azért volt, mert elbambultam, mert olvasás közben nem szoktam. Ez sokkal inkább azért van, mert az írásmód pocsék. Túl egyszerű, túl hamar ugrál a jelenetek között, túl szellős és ezért nem keretes. NEM LOGIKUS! Sokszor volt olyan érzésem, hogy ez most tök logikátlan, amit művelnek és ez zavart.

A regény vége úgy, ahogy van össze lett csapva. Semmi bravúros fordulat (jó egy volt, de nem nevezném annyira bravúrosnak), semmi halálközeli jelenet, amikor visszatartom a lélegzetem vagy a kezemmel a számhoz kapok ijedtemben. Semmi bonyolult befejezés, kidolgozott vég, csupán egy összecsapott, túl egyszerűen végbemenő megoldás, ami eltorzítja a történetet visszamenőleg, mondván: miért volt ez a nagy felhajtás, ha ilyen egyszerűen megoldódott minden? 

Nagyon sokáig szenvedtem vele, pedig nem kellett volna ilyen rosszul elsülnie. Sok jó kritikát kapott a regény, hát lehet, hogy velem van a baj, de nyilván van oka annak, hogy ilyen érzéseim voltak az olvasása közben. Nem egyszer hagytam félbe és örülök, hogy végre letudtam.

Lissa Price: A testbérlők
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A testbérlők
1.) A testbérlők
2.) Leszámolás
Megjelent: 2012
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 328
Eredeti cím: Starters
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, sci-fi



Külföldi borítók:

vasárnap, június 02, 2013

Havi halom 2013#5

Májusban nem volt sok időm olvasni, vizsgák, év vége... És még mindig nem végeztem, ugyanis még hátra van a szóbeli is. Na, de sebaj, mert vár a július és az augusztus, korlátlan idővel, tengernyi könyvel és relaxálással. Ebben a hónapban csupán kettő könyvhöz volt szerencsém és mind a kettőt imádtam...

Leiner Laura: Örökké
Julie Quinn: Miranda Cheever titkos naplója