Kerstin Gier: Smaragdzöld

Mindig van bennem egy kis szomorúság, amikor a kezembe veszem egy sorozat utolsó részét. Jelen körülmények között különösen, ugyanis Kerstin Gier az egyik kedvenc sorozatomat alkotta meg. Nem csak a kibogozhatatlan időutazói szál fogott meg, hanem a főszereplők egyénisége és az a ritka humor, amihez komoly tehetség kell az írók körében. Úgy gondolom, hogy az Időtlen szerelem tökéletesen megütötte azt a szintet, amit elvárok. Az a fajta sorozat, amin egyszer sírsz, egyszer nevetsz majd a fejedet fogod és a körmöd rágod izgalmadban, végül pedig mikor már az utolsó kötet utolsó oldalait is elolvastad, becsukod a könyvet elgondolkodsz. Kicsit dramatikusra vettem a figurát, de ugye te is éreztél már így? Ilyenkor úgy érzed, hogy nem csak egy történetnek, hanem egy élménynek is vége van. Reményeim szerint Kerstin Gier még sok ehhez hasonló történetet fog alkotni, mert az Időtlen szerelemmel bekerült a kedvenc német íróim sorába.

Gwen élete az utóbbi napokban gyökeresen megváltozott és az izgalmaknak még koránt sincs vége. Igyekszik mindent kideríteni, amit csak tud és mivel a közelében lévő emberek nem szolgálnak neki magyarázattal a nagyapjánál keres válaszokat a múltban. Előkerül egy elrejtett doboz az otthonukban, de vajon mit rejt ez a doboz, amit maga Lucas, Gwen nagyapja rejtett el régen? Mindeközben bálok és a gróffal való múltbéli találkozások keserítik meg Gwen életét, amiket ráadásul egy olyan személlyel kell végigcsinálnia, aki egyszer megcsókolja, egyszer utálatos, egyszer meg azt kéri legyenek barátok? A Gideon iránti érzései egyre mélyebbek lesznek, de vajon Gideon hogyan érez? Miért volt képes őt így elárulni és megalázni? Mindezek mellett valahogyan be kell zárniuk a kört, hogy megszerezzék a bölcsek kövét, aminek hála eltűnik a betegség a föld színéről? De vajon ha ez így van, miért menekült el Paul és Lucy? Mi fog történni, ha bezárul a kör? Lesz aki meghal?

A harmadik kötetben van minden, ami egy lezáró részben meg kell, hogy legyen. Izgalmasabb, feszültebb, minden kérdésre választ kapsz és a végén több csavarral is rázza meg Kerstin az olvasót. Kicsit hiányoltam a végéről a lezárást, hogy teljesen kerek legyen a történet, de ezen kívül hibátlan. A kedvenc kis lényem továbbra is a kis vízköpő, aki színessé teszi Gwen mindennapjait. És persze emellett; amilyen romantikus lélek vagyok; imádom Gideon és Gwen egymás iránti szerelmét.

A Smaragdzöld méltó és izgalmas befejezés, csak azt sajnálom, hogy mindössze három részen keresztül élhettük át Gwen izgalmakkal teli kalandjait. A szerelem hiába időtlen, ha a történet végül véget ér számunkra. :)

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Gideon, Xemerius

Sorozat: Időtlen szerelem 1.) Rubinvörös 2.) Zafírkék 3.) Smaragdzöld

Megjelent: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 446

Eredeti cím: Smaragdgrün

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus