Kerstin Gier: Zafírkék

Ott folytatjuk, ahol az előző kötet végén befejeztük, a templomban. Gwendolyn élete tehát fenekestül felfordult ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy beleszeretett Gideon-ba, aki szintén örökölte az időutazó gént. Szerelmük közel sem felhőtlen, inkább olyan se veled, de nélküled kapcsolat. Egy csók, majd ridegség, ismét jópofi, majd szótlanság. Hajmeresztő. Közben Gwendolyn új barátra tesz szert, egy kicsi vízköpő formájában, aki felfedezte, hogy Gwen látja őt és ezek után le sem lehetett vakarni a kis vakarcsot. A kis vízköpő belopta magát a szívembe humoros modorával és kedves természetével. Gwendoly élete a vele maradt kis vízköpővel és a Gideonnal való problémák mellett tovább bonyolódik, ugyanis mindenki őt tekinti árulónak, Charlotte undokabb, mint valaha, megjelenik Gideon testvére Raphael, újra találkoznia kell a gróffal, méghozzá kétszer és ezen találkozások alkalmával olyan dolgokat tud meg a hozzá közeli személyekről, amiket álmában sem gondolt. Csalódások érik főhősnőnket. 

A történések néhol már túl bonyolultak az időutazós téma miatt, azonban ezt képes vagyok elnézni, ugyanis ez a könyvsorozat engem teljesen elragadott a humorával és könnyedségével. Nagyon nagy kedvencem lett. Szóval az igaz, hogy itt már kezdtem belebonyolódni az időutazós szálakba, de végül sikerült kisilabizálnom a dolgokat. Nem is értem, hogyan bírja az írónő gondolatban tartani a múlt és a jelen forgatagát. Szóval csak az bosszantott egy kicsit, hogy nagy koncentráció kell azokhoz a részekhez, ahol időutazásról van szó. A többit azért imádtam, imádom a humoros szereplőket és a vicces történéseket, de legfőképpen imádom a Gwen és Gideon között kialakuló szerelmet.

Kerstin Gier: Zafírkék

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Gideon, Xemerius

Sorozat: Időtlen szerelem 1.) Rubinvörös 2.) Zafírkék 3.) Smaragdzöld

Megjelent: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 358

Eredeti cím: Saphirblau

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus