38 / 100 könyv. 38% kész!

csütörtök, november 09, 2017

Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren


Hogy történelmi regényeknek se legyek híján, a második rész után rekordgyorsasággal érkezett A Birodalom tengeri bástyái sorozat harmadik kötete, a Kalandor a tengeren.

Az Admiral Graf Spee és az Altmark megrendítő története, majd a Bismarckkal történt még intenzívebb események után könnyedebb vizekre evezünk (nem szóviccnek szántam, hahaha), ugyanis ezúttal az Admiral Scheer német portyázó sorsáról olvashatunk a Kalandor a tengeren oldalain.

1939 őszén járunk, ismét a második világháború egy színterén. Az Admiral Scheer páncéloshajó legénységéhez közeledik a történet, annak csatái, hányattatott sora, győzelmei és dicsőségei, veszély közeli helyzetei elevenednek meg a lapokon.

Időről-időre hozzányúlok a történelmi filmekhez és könyvekhez, ennek egyik oka a természetes kíváncsiság, hogy testközelből megtudhassam, hogyan és miért is zajlottak az események, mi vezetett minket abba a jövőbe, amiben most élünk. A Birodalom tengeri bástyái tökéletesen élethű, hiteles és részletes betekintést ad a második világháború egyes színtereire, olyan intenzív élményt adva az olvasónak, amit nem hever ki egyhamar.

Mindig elámulok azon, hogy Izolde Johannsen mennyire élethű és reális képet tud mutatni a történelmi eseményekről, karakterei szinte kiintegetnek a lapokról, ezáltal majdhogynem kitépi a szívünket, amennyiben tragédiába fullad sorsuk. Mindennek tetejébe jól tudom, hogy nagyon gondos és hosszú kutatómunka áll egy-egy A Birodalom tengeri bástyái kötet mögött, ezt is jelzi a regények végén lévő hosszú listázás, névsorolás, adathalmaz és időrend. Minden alapos és pontos, és ezekbe a keretekbe illeszkedik bele az izgalmas elmesélés, amit bármelyik történelemkönyv megirigyelne. Őszintén szólva, ha ilyen történelemkönyveink lettek volna, biztos, hogy sokkal többet tudnánk a saját történelmünkről.

Az előző két kötet intenzív cselekménye után kíváncsi voltam egy igazán sikeres hajó életútjára is, és az Admiral Scheer ezt meg is adta nekem. Az izgalmak közepette a cseppnyi humor is felüti a fejét - a könyv után egy ideig tojást sem akartam látni - a végére már szinte úgy érzi az olvasó, hogy a legénység tagjává vált.

Még mindig csak azt tudom mondani, hogy a történelemrajongóknak ezek a regények a szívük csücskei lesznek. Nekem pedig továbbra is színesítik az olvasott műfajpalettámat. Ismét köszönöm az olvasás élményét Izolde Johannsennek!

Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A Birodalom tengeri bástyái
3.) Kalandor a tengeren
Megjelent: 2017
Kiadó: Underground Kiadó
Oldalszám: 488
Eredeti cím: -
Műfaj: történelmi

szombat, november 04, 2017

Anne L. Green: Viharos érzelmek


Nagyon vegyes érzéseim lettek a Viharos érzelmek elolvasása után, ami nagyban megkövetelte, hogy átértékeljem az írónő munkásságával kapcsolatos tapasztalataimat.

Minden az Eltitkolt múlttal kezdődött, ami egyáltalán nem bizonyított számomra. Sablonosnak éreztem, egyszerű romantikus regénynek, ami egyszer olvasható, és a falra másztam a szereplőktől is, ha jól emlékszem.

Mindez a Törékeny vonzerővel folytatódott - évekkel később - amit az Eltitkolt múlttal ellentétben nagyon szerettem, üde színfolt volt a lelkemnek, a főszereplők szerethetőek, a stílus olvasmányos, a történet nem egyedi, de érzelmes, izgalmas és mulatságos volt egyszerre. Remek volt az összhang és semmi sablonszerűt nem érzékeltem. Egyszerűen örültem neki, hogy adtam az írónőnek még egy esélyt, mert bizonyított.

A Törékeny vonzerő után úgy döntöttem, hogy itt nem állhatok meg, ezért elővettem az előzménytörténetét is, A remény hajnalát, de az újabb és bővített változatot, ami szintén kellemes olvasmánynak bizonyult. Élveztem a történetet, a cselekményt, szerettem a szereplőket, tökéletes egydélutános kikapcsolódás volt, ami még szórakoztatott is.

Egyetlen szembetűnő "gond" lebegett csak Anne L. Green regényei fölött, ami nem is gond, csak talán számomra az, ami a Viharos érzelmek elolvasása után teljesen be is bizonyosodott. Kicsit kivonnám most ezek alól az Eltitkolt múltot, mert már régen olvastam, és nem vagyok teljesen biztos minden egyes tartalmi momentumában. Úgyhogy ez főképp a Törékeny vonzerőre, A remény hajnalára és a Viharos érzelmekre vonatkozik.

Az írónő egyfajta "sablont" húzott ezekre a regényekre, mindig egy kicsit más karakterekkel, kicsit más szituációban adja elő ugyanazt, ugyanazon a vonalon haladva, ugyanahhoz a végkifejlethez érve. Ez persze nem lenne gond, hisz több írónak és írónőnek is megvan a maga zsánere, cselekményvezetése, de most, hogy viszonylag egymás után olvastam el három Anne L. Green regényt, nagyon szembetűnőnek érzékelem ezeket a hasonlóságokat. Tulajdonképpen, mire a Viharos érzelmekhez értem, már tudtam, mire számíthatok történetügyileg, ezért semmi sem lepett meg.

A következő bekezdés erős spoilereket fog tartalmazni, de úgy érzem, muszáj leírnom őket.
Mindig adva van két nehéz múlttal rendelkező főszereplő. A férfi esetében általában egy halott barát, családtag vagy szerelmes, és mindig magát okolja a tragédiáért. A nő esetében általában szexuális zaklatásról van szó vagy őrült exről. A két főszereplő általában a tragédiák miatt bezárkózik, nem könnyen talál ismét szerelemre, de végül mégis egymásra találnak, egymásba szeretnek. Ennek a folyamata általában nagyon aranyos, humoros jelenetekkel van tarkítva. Aztán kísérteni kezd a két főszereplő múltja. Viták. Kibékülések. Járni kezdenek, de az egyik mindig eltaszítja valamiért a másikat. A férfinek meg kell mentenie a nőt. A nő terhes lesz. A bonyodalmak megoldódnak. Happy End.

Ez egy-két regény esetében remek cselekményszál, ami egyszerre szórakoztat és érzelmeket zúdít az ember nyakába. De mikor már harmadjára is pontosan ugyanez történik meg, valahogy elveszti a varázsát. Mintha minden szerelmes párjának meg akarná adni azt a keretet, ami a szerelmesek között megtörténhet. Ezáltal olyan érzésem van, mintha túl sok mindent akarna beletömködni egy-egy regényébe, így az túl sok időt ölel fel, ami pedig azt eredményezi, hogy a kezdeti karakterek rendesen megváltoznak a regény végére. Ami nem lenne baj. De valahogy azt értem, hogy a kevesebb néha több, néha elég, ha csak a szerelem beteljesedéséig jut a történet és nem vezeti tovább és tovább és tovább.

A Viharos érzelmek alapötlete nagyon jó. Egy elkényeztetett szenátor lánya, aki nehéz sorsa és szeretethiánya miatt keménynek mutatja magát, de közben egy sérült lélek. A testőrnek állt volt-ügynök, aki a bajtársai halálát igyekszik megemészteni. Ahogy összekerülnek és lassan megismerik egymást. Bár a női főszereplő ezúttal szélsőségesen ellenszenvesre sikerült. De ismét az egész történetre ráhúzható ugyanaz, amit az előbb felsoroltam. Az összes.

Azt sem tartottam teljesen hitelesnek, hogy a főszereplőnő apja, a szenátor a regény nagy részében megtestesíti az abszolút negatív karaktert. Nem a szürke személyiséget, aki vívódik, rossz döntéseket hoz, hazudik, de közben jó tulajdonságai is vannak. Nem. Abszolút negatív karakternek van beállítva, mire egyszer csak varázsütésre átfordul az abszolút pozitív karakterbe, mert "feleszmél". Az emberek nem így működnek. Ilyesfajta feleszmélés létezhet, de akkor érzékeltetni kellett volna, hogy az apja vívódik, sejtetni, hogy nem biztos, hogy velejéig gonosz. Az ilyesfajta pálfordulás hiteltelenné tesz egy karaktert.

A regény befejezése is érdekes. Az írónő eddig mindig megmaradt a realitás talaján, nem érzékeltem, hogy nyúlni akarna bármilyen természetfeletti dologhoz, ezért is lepett meg, hogy most megtette az úgymond flashbackkel, megérzéssel, látomással... vagy mivel. Úgy hiszem, akkor lett volna megrendítőbb, realistább, ha ez nem történik meg és most az egyszer hagyja, hogy máshogy végződjön a történet, mint általában. Mert így csak úgy éreztem, hogy valami megrendítőt akart létrehozni, de közben boldog befejezést is akart egyszerre. Ez nem így működik.

Mindettől függetlenül a stílus továbbra is gördülékeny, olvastatja magát, rendkívül humoros jelenetek is előfordulnak. Azt hiszem, valóban az az egyetlen problémám Anne L. Green könyveivel, amit fentebb kifejtettem. De ez számomra problémának elég nagy. Valószínűleg még fogok olvasni az írónőtől, de nem mostanában. Ha egy kicsit elszakadna ettől a sabloncselekménytől, én lennék a legboldogabb.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Anne L. Green: Viharos érzelmek
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2016
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 496
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, romantikus

péntek, október 13, 2017

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán


Folytatódik Böszörményi Gyula egyszerre varázslatos és realisztikus regénye az 1900-as évek Budapestjéről, Hangay Miliről és Ambrózy báróról, akik az egyik kedvenc detektívpárosom.

A harmadik, Ármány és kézfogó után úgy éreztem, azonnal jöjjön a folytatás, mert nem fogom kibírni, hogy nem tudom, mi is arra a bizonyos kérdésre a válasz... Ez pont olyan, mint mikor egy teljes nyarat kell várnom egy filmsorozatra, ami borzalmas függővéggel végződött még tavasszal.

Aztán, mikor rájöttem, hogy a Bitó és borostyán nem folytatás, hanem az Ármány és kézfogó majdhogynem közepén történő eseményeket taglalja, ami kimaradt a harmadik kötetből... Akkor először csalódtam, majd örültem, hogy mégis van még egy Ambrózy báró esetei kötetem, aminek mellékesen megemlítve, olyan gyönyörű borítója van, hogy órákig csak nézegetném és simogatnám. Az eddigi legcsodálatosabb borító, nagyon sajnálom, hogy pont egy rövidecske novellára került, mert így kevesebbet foroghatott a kezemben.

A történet vérbeli magyar krimi, mint azt már tudhatjuk, Ambrózy hazaküldte Milit az Ármány és kézfogó közepe táján. Mili sikeresen fel is jutott az 502-es éjszakai járatra, arra azonban nem számított, hogy egy érdekes és szövevényes nyomozást kell lefolytatnia utazása során. Ugyanis gyilkos lapul a vonat utasai között, aki vérre szomjazik.

Biztos vagyok benne, hogy ismerősen cseng számotokra a történet. Mérget vennék rá, hogy valamilyen szinten tisztelgés ez Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című regénye előtt. Sajnos valamiért még nem állt módomban elolvasni a Gyilkosság az Orient expresszen című regényt, de ezt mihamarabb pótolni szeretném. A Bitó és borostyán olvasása közben azonban rögtön Agatha Christie híres műve jutott eszembe.

Próbálkoztam azzal, hogy lassan olvasom a könyvet, hogy tovább tartson, de annyira magával ragadott már megint, hogy hamar végeztem vele, hisz a regény oldalszáma sem lett olyan sok, mint én azt szerettem volna. Nem is tudom, mit írhatnék még, már alig várom, hogy folytatódjon ez a történet, mostanában talán ez az egyik általam legjobban várt sorozat, úgyhogy várok, várok, várok.

Köszönöm a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ha te is bele szeretnél merülne Mili és Ambrózy báró csodálatos kalandjaiba, ne habozz és haladéktalanul szerezd be te is a részeket, garantálom, hogy nem bánod meg!

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Hangay Mili, Hangay Emma, Tarján Vili, Mück Mári
Sorozat: Ambrózy báró esetei
#Bitó és borostyán
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 196
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus

szerda, október 11, 2017

Fern Michaels: Kesztyűs kézzel


New York Times bestseller szerző, több mint 70 millió eladott könyv... Hát ez már rossz nem lehet. Még egyáltalán nem találkoztam az írónővel, említésszinten sem, ezért szívesen vetettem bele magam egy teljesen új szerző stílusába és történetébe.

Minden egy cserbenhagyásos gázolással kezdődött, amikor is Myra lánya meghalt, a tettes pedig büntetlenül megúszta. Egy kétségbeesett anya bátor ámokfutásával folytatódott, ami felrázta Myrát a katatón gyászból és úgy döntött, tennie kell valamit. Valamiképp fel kell lépnie azokért a nőkért, akiket valamilyen módon bántalmaztak, meggyaláztak, a tettesek pedig büntetlenül megúszták. Egy kis segítséggel Myra, Charles és Nikki, Myra fogadott lánya, aki ügyvédként dolgozik, megalkotnak egy titkos társaságot, melynek olyan nők a tagjai, akik bosszút akarnak állni. Mivel nem állnak pénz és források híján, hamar mozgásba lendül a "testvériség", az első kihúzott név után megkezdődik az első bosszúhadjárat, mely során a tagok nagyon hamar összekovácsolódnak. Nikki volt barátja, Jack, az ügyész azonban hamar rájön, hogy valami nincs rendben. Vajon meddig tarthat ez a titkos, szektaszerű keresztes hadjárat?

Fern Michaels stílusára azt mondanám, hogy minimalista és végtelenül letisztult. Ami egyébként nem baj, mert így is sikerült mélyebb karakterábrát adnia a szereplőkről, amit igen meglepőnek találtam, hisz valóban nem eresztette bő lére az első kötetet. A regény nagy részét párbeszédek teszik ki, ha nem, akkor történések, így hamar haladt a történet, a maga röpke 300 oldalával nagyon hamar elolvastatja magát. Mondhatnám, hogy hiányoltam a leírásokat, a lelki vívódásokat... De valamiért ez most így, könnyedén megírva és minimalista stílusban sem volt rossz. 

Lehetséges, hogy ha még 100-200 oldallal több lenne, erősebb lett volna a karakterfejlődés, a karakterábrázolás, az erkölcsi-lelki vívódások folyamata... Valószínűleg akkor egy fokkal mélyebb mondandójú regény kerekedett volna ki, de így csupán egy könnyed, egyszer olvasható és élvezetes krimi lett belőle.

A témája viszont mindenképpen megér egy misét, mindenképpen aktuális és morális szinten igen kényes. Egyszerűen kezdve a cserbenhagyásos gázolással, amely azért nem vont következményeket maga után, mert a tettesnek diplomata rendszáma volt. Itt előtérbe kerül a kérdés, hogy vajon meddig szolgáltat igazságot a törvény, vajon meddig igazságos az, ami törvényes és mikor esünk át azon a bizonyos határon, amikor már azt gondoljuk, hogy a törvény semmire sem jó, hisz nem minden esetben védi meg azokat, akiknek védelemre van szükségük, esetleg büntetlenül hagyja azokat, akik bűnösök.

De vajon van-e bárkinek is joga öntörvényesen bíráskodnia? A tökéletes jogi válasz persze az, hogy nem, de ha nagy az igazságérzetünk és a válasz mégis igen, akkor milyen esetben elfogadható? Mi módon lehetne végrehajtani? Mikor lépjük át azt a vonalat, amikor már törvényenkívüliek és önbíráskodók leszünk?

Magam is érdekesnek tartom, hogy mennyiszer mondanak csődöt a törvények és a jog. Egyszerűen félelmetes, hisz ezeknek kéne megvédeniük a civileket és polgárokat, de mi marad, ha ez sem tud igazságot szolgáltatni? Ha csak vállvonogatva elküldenek, hisz nincs mit tenni?

A másik kényes, de aktuális téma, az a nők bántalmazása, egyenjogúsága és lebecsülése. A nők tárgyiasítása, megerőszakolása, megalázása... valamiért úgy érzem, hogy ez a regény nem csak egy szórakoztató kriminek íródott, hanem egy feminista hangvétele is van, hisz egy maroknyi bántalmazott nő kezd önbíráskodni.

Emellett egy érdekes, természetfeletti szálat is fel véltem fedezni a regényben, amit hamar el is vetettem, sokkal inkább Nikki gyászának a kivetüléseként lehetett jelen, mikor a halott Barbarával beszélgetett. Szerintem korántsem szellemmel volt dolga, csak a lelki vívódását vetítette ki egy számára fontos, elhunyt személyre, ezáltal egy belső dialógus zajlott le benne, amit saját magával vitatott. Pszichológiai humbug, de véleményem szerint, így van.

Összességében tehát egy érdekes morális kérdéseket felvető, de egy minimalista regénnyel van dolga az olvasónak, ha a Sisterhood sorozatot a kezébe veszi. A Kesztyűs kézzel egy egyszerű krimi, mely gyors cselekménye miatt hamar kiolvasható és élvezhető, de az írónő helyében én még egy kicsit ráfeküdtem volna a lelki vívódásokra, hogy egy komolyabb hangvételű regény válhasson belőle. Így egy egy-délutános, izgalmas kis krimi lett belőle.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Fern Michaels: Kesztyűs kézzel
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Sisterhood
1.) Kesztyűs kézzel
2.) Elégtétel
Megjelent: 2009 (?)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 300
Eredeti cím: Weekend Warriors
Műfaj: krimi

hétfő, október 09, 2017

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó


Fogalmam sem volt, miért vártam ennyit azzal, hogy ismét belemerüljek Böszörményi Gyula 1900-1901-es évekbeli Magyarországába... Aztán végigolvastam és rájöttem, hogy miért. Mert ez kegyetlenség volt.

Nem tudom, mi újat mondhatnék erről a sorozatról, kezdjük azzal, hogy egyszerűen imádom. Már a borítók is meggyőztek engem arról, hogy ezek a regények nekem íródtak, Böszörményi Gyula stílusa és elmesélése olvastatja magát, egyszerre érzem azt, hogy egy valós,  komoly krimit és egy varázslatos mesét olvasok. A szavak, mondatok csak úgy csilingelnek, egyedi és otthonos egyszerre.

Ambrózy Richárd báró és Hangay Mili egy utánozhatatlan és megismételhetetlen páros, a 20. századi magyar Sherlock és Watson. Emellett most először úgy éreztem, hogy a többi szereplő is nagyobb teret kapott, így immár még közelebb érzem magam Emmához, aki végtelen erőről és kitartásról tett tanúbizonyságot. Még jobban megszerettem az esetlen Tarján Vilit és az egyszerű, de belevaló Mück Márit.

Még mindig zseniálisnak tartom, ahogyan Böszörményi Gyula képes ilyen szépen összevegyíteni a valós eseményeket és személyeket a fikcióval, megannyi érdekes tény és érdekesség bújik meg ebben a regényben a 20. századi Magyarországról, egyszerűen imádom, ahogyan az író bemutatja nekünk ezt a kort a maga minden szépségével és mocskával együtt. Különösen értékelem, hogy ilyen szinten megjelennek a kor híres személyei a regényben, vegyük például Krúdy Gyulát.

Ehhez még hozzátartozik a regény stílusának bája és egyedi humora, ami sokszor hangos nevetésre sarkallt, az abszurd jelenetek és felülmúlhatatlan karakterek egy olyan vicces egyveleget alkottak, ami igen nehezen kivitelezhető, de amint sikerül egy írónak, nálam már nyert ügye van.

A harmadik, Ármány és kézfogó kötet rengeteg mindenre ad választ, amit eddig nem is sejtettünk, és habár én hamar rájöttem arra, amit Ambrózy báró végig sejtett, így a végén nem ért nagy meglepetés, ez mégsem rontotta el az élményt. Ez a kötet az eddigi legizgalmasabb, legátfogóbb és a legtöbb választ adó, végre kezd igazán kikerekedni Emma története, ami magával ragadta és egymás mellé sodorta Milit és Ambrózyt.

Valamint ahogy már az imént is említettem, már tisztán látom, miért várhattam eddig ezzel a kötettel, hisz az a függővég, mely az utolsó oldalon várt, egyszerre volt meglepő és kiszámítható, ugyanakkor, ami a legfontosabb, olyannyira megmelengette a szívemet, hogy nem is emlékszem, melyik regény váltotta ki ezt belőlem legutoljára. Az utolsó kérdésre pedig számomra egyértelmű a válasz: csakis Mili lehet. Jaj, csak ne kelljen annyit várni a negyedik kötettel, kérlek, kedves Böszörményi Gyula! Egyenesen könyörgök!

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Hangay Mili, Hangay Emma, Tarján Vili, Mück Mári
Sorozat: Ambrózy báró esetei
3.) Ármány és kézfogó
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 702
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus